Interspect Kft.

A túzok a hazai természetvédelem emblematikus faja, állományának stabilizálása az ezredforduló egyik legnagyobb természetmegőrzési sikere.
Magyarország területén található a túzok legnagyobb egybefüggő európai fészkelőhelye: a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Hortobágyon, a Nagykunságon, a Nagy-Sárréten és Apajon. A második világháború előtt 12 000 egyedre becsülték a hazai állományát, de az elmúlt évek vizsgálatai alapján már csak kevesebb, mint másfél ezer példány él.
A túzok, bár pulyka nagyságú, de jól repül, szárnyfesztávolsága 2,5 méter is lehet. Mivel hátának rejtő színe vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, magas vegetációban nagyon nehéz felfedezni. A nagyobb gabona- és lucernatáblák tökéletesen elrejtik, és él is ezzel a lehetőséggel, rejtőzködő életmódot folytat, így a korábbi légi egyedszámlálási kísérletek sorra kudarcot vallottak. Ezért fordultak a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai az Interspect csoporthoz, akik 2009 és 2012 között nagy terepi felbontású légi felmérési eljárást dolgoztak ki, így akár 600 méter terep feletti magasságból is tudnak nagy területekről centiméteres, sőt részletesebb ortofotó-térképet készíteni. Az eljárást korábban gémtelep felméréshez alkalmazták. Lényeges, hogy ilyen magasságban a repülőgép többszöri áthaladása sem zavarja meg a madarakat vagy más nagy testű állatokat. A repülőgépes eljárással 100 MP felbontású, nagydenzitású kamerával és kalibrált teleobjektívvel mindössze egy óra leforgása alatt mintegy 6 négyzetkilométerről készülnek el a felvételek. Ezekből túzokfelmérés esetén 1 - 1,3 centiméteres terepi felbontású ortofotó-mozaik készül, amelyekről az egyedek leválogatása vektorgrafikus térképet eredményez, így az állatok pillanatnyi tartózkodásának koordinátái a természetvédelmi szakemberekhez kerülnek. Ezek az adatok segítenek a túzokállomány felmérésében és a madarak védelmében, a természetvédelmi kezelések megtervezésében és a gazdálkodás ütemezésében.

Összességében elmondható, hogy minden 120 méternél alacsonyabb repülést kerülni kell. A természetvédelmi légterekre vonatkozó AGL 450 m alatti repülési tilalom elősegíti a faj védelmét, és a repülőgépes, vagy nagyméretű kamerával szerelt UAS felmérések legjobb, ha ehhez igazodnak.