Interspect Kft.
Tököli homokgyep
A Csepel-sziget őshonos vegetációjának génkészletét őrző terület felmérése a településrendezés során hosszú távú megőrzésre javasolható térszínek kijelölése, illetve a természetközeli felületek kiterjesztése céljából
1 - Interspect Kft.
2 - Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Természetvédelmi mérnök szak
3 - HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet
4 - Nemzeti Közszolgálati Egyetem
A tököli homokgyep
A magyarországi és kontinens léptékben is nagy kiterjedésű Csepel-sziget fennmaradt őshonos vegetációfoltjai kritikusan kis méretűek (0,03–0,9 ha), számuk pedig húsznál kevesebb részlegesen fennmaradt területre becsülhető. Ez a sziget 257 km² területéhez mérve elképesztően kis felület. Ezeken a részeken öröklődik tovább az ember előtti, de legalábbis a modern, iparosodott kor előtti vegetáció lokális génkészlete. Kötelességünk megismerni, feltérképezni, katalogizálni ezeket a foltokat, és feltöretlen, eredeti talajszerkezetű, mesterséges objektumoktól mentes védett területként megőrizni az utókornak. Jelen tanulmány a felmérés módszertanát kívánja bemutatni a Tököl külterületén, egy néhai szeméttelep szomszédságában feltárt homoki élőhelycsoport példáján keresztül.
A monitoring-hálózat elsődleges célja, hogy arra kijelölt tájrészletek gyakori, nagyfelbontású légi térképezésével olyan információkat gyűjtsenek a felszínről, amelyek a környező területek természeti adottságokhoz igazított megőrzésében, az ökoszisztéma-szolgáltatások hosszú távú fenntartásában segítik a döntéshozókat. |
A Csepel-szigeten dél felé nyomul előre a főváros agglomerációja. Az 1920-as, 1930-as években az ország meghatározó ipari létesítményei települtek Csepelre. Csepelen a Weiss Manfréd-vállalat csarnokai, egy üzemi repülőtér, papírgyár, kikötő létesült, és a munkaerőt a környező települések fogadták be. Kialakultak a fővárostól délre található terület közlekedését máig meghatározó struktúrák, és elkezdtek szaporodni a lakóházak, akkor még nem túl sűrű elrendezésben. Majd a hadiipar fellendülésével egyre délebbre, a még fel sem tört homokbuckás területeken, Szigethalom–Szigetszentmiklós–Tököl települések térségében is gyárakat építettek. Ennek legnagyobb példája a Dunai Repülőgépgyár, amely a szigethalmi homokbuckás erdőben létesült, és fenntartották számára a bővülés lehetőségét, így leválasztva (bekerítve) egy hatalmas homoki erdő- és gyepterületet. Tulajdonképpen ez mentette meg a természeti területek egy részét az ezredforduló rohamos beépítéseitől, a kerítésen kívül mindent felparcelláztak, és napjainkban az ország egyik legzsúfoltabb térségévé vált a sziget északi része. A gyárhoz üzemi repülőtér is tartozott, mely a mai napig üzemel, bár a gyárat leválasztották róla, és Csepel Autógyárként elsősorban teherautók gyártását végezték itt a második világháború után 1989-ig. A számos ipari létesítmény a 20. században olyan betelepülési hullámokat indított el, amelyeket csak a 2010-es évek agglomerációs válsághelyzetekhez vezető betelepülései múltak felül. A települések belterületei növekedtek, sőt a belterületeken a telkek felszabdalásával és társasházépítésekkel a mesterséges felszínborítás növekedése, a beépített felszínek sűrűsödése volt tapasztalható. Így a belterületeken nagyon kis eséllyel maradtak meg természetközeli állapotú, egybefüggő területek, illetve olyan hagyásfák, amelyek átmentenek valamennyit a térség ősi növénytakarójából. A külterületeken az 1950-es évektől a termelőszövetkezeti gazdálkodásra történő átállás, a monokultúrák terjedése tarolta le az ősgyepeket és a nagyobb, egybefüggő, honos fafajú maradványerdőket. Az 1990-es évektől pedig fokozatosan csökken a mezővédő erdősávok és az olyan mezsgyék aránya, ahol értékes magbank maradhat fenn. Utóbbi a gazdálkodási versenynek, a megművelhető terület maximalizálásának az eredménye. Pedig az erdősávok és a mezsgyék a biodiverzitásukon túl a termelésre szánt terület kiszáradásának késleltetésével, a homokviharok kialakulásának csökkentésével is javítják a termelési eredményeket, így nem valószínű, hogy ezeknek a sokszor keskeny területeknek a művelésbe vonása hosszú távú gazdasági előnyhöz vezet.
Ebben a környezetben kezdte meg a munkát a 2010-es években, eleinte egymástól függetlenül dr. Rédei Tamás és dr. Bakó Gábor. Az értékes természeti területek megkeresésére tett kísérleteik során előbbi a feltöretlen gyepek lokalizálására (Rédei et al. 2014), míg utóbbi a sziget egykori hatalmas erdőségeiből fennmaradt eredeti hagyásfák kataszterezésébe (Bakó et al. 2012) fogott bele, és vizsgálataiknál egy komplex módszer kialakulása körvonalazódott. Mivel hasonló módon arra jutottak, hogy a rohamosan fogyatkozó területek feltérképezése nem elég gyors, energiáikat egyesítve dolgoztak tovább, és a régi térképeken monokultúrás művelés alól kieső területekre, illetve az 1940-től elérhető ortofotókon alkalmasnak látszó területekre fókuszálnak. Kialakult egy nonprofit kutatócsoport, amely dr. Rédei Tamás felügyelete alatt, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Feigl Erika és az Interspect Csoport részvételével, dr. Bakó Gábor operatív irányításával kezdte el részletesen feltérképezni a beépítésnek, eltűnésnek legjobban kitett foltokat.
Jelen munkában a Tököl külterületén megtalálható terület vizsgálatának és térképezésének bemutatásán keresztül szeretnénk módszertani mintát felépíteni a további maradványfoltok felméréséhez.
A munkaterület
A tököli illegális szemétlerakóként ismert, mintegy 32 hektáros területre a lakosság kezdett hulladékot kihordani, valamikor az 1970-es években. Az archív légifelvételek tanúbizonysága szerint itt vagy heves harcok dúltak a második világháború utolsó szakaszában, vagy lövészárok-harcászati gyakorlatokhoz használták a területet. Az utóbbi évtizedben krosszmotorsport-tevékenység zajlott itt nem legális, de megtűrt formában, azaz a hatóságok tisztában voltak a tevékenységgel, de nem léptek fel ellene. Ilyen előzmények mentén a terület csak nagyon későn, Feigl Erika botanikai észrevételei nyomán került a kutatók látókörébe. A terepszemlék egyértelművé tették, hogy a korábbi szeméttelep vélt kiterjedése nem lehet valós. Bárány Tamás, Bérces Sándor, Feigl Erika, Hegyi Zoltán, Kazi Róbert arra jutottak, hogy az értékes fajkészletű homoki gyepfoltok az utóbbi félszáz évben nem lehettek feltörve, erre szerkezetük, a flóra és a mikrodomborzat enged következtetni, Bakó Gábor pedig az archív légifelvételek, katonai felmérések és régi térképek georeferálása és elemzése nyomán megállapította, hogy az ezek alapján folytonosnak látszó bolygatatlan térszínek egybeeshetnek a terepszemléik során jelzett értékes vegetációjú foltokkal. Ennek megállapítása a HRAMN (High Resolution Aerial Monitoring Network) munkaterületünkre történő kiterjesztésével, folttérképezés során vált lehetségessé.
Módszereink a terület természeti történetének feltárására
Olyan növényfajokat keresünk, amelyek nem maradnak fenn másodlagos, ember által már jelentősen átalakított területeken, majd a detektált egyedek alapján elvégezzük az időben folytonosan értékes foltok lehatárolását. Régi térképek, archív légifelvételek és levéltári adatok értékelésén keresztül ellenőrizzük az értékes foltok természetességének történeti folytonosságát (Rédei et al. 2020). Közép-Európában jellemzően a 18–21. századig meglepően pontos területhasználati szemléletű topográfiai térképek, majd az 1916–1935 időszakból szórványosan, 1935-től nagyjából évtizedenként rendelkezésre állnak 20–70 cm terepi felbontással digitalizálható, függőleges kameratengellyel fényképezett légifelvételek.
A jelenkori állapotok feltárásának módszertana
A HRAMN-monitoringhálózatba beemelt mintaterületeken először extrém nagy terepi felbontású légi fényképezés és geodéziai felmérés megy végbe. Az Interspect Kft. által előállított ortofotó-mozaik általában 0,5–3 cm terepi felbontástartományban van, hozzá 5–25 cm részletességű vektorgrafikus háromdimenziós pontfelhő, raszteres DDM (digitális domborzatmodell), raszteres DFM (digitális felületmodell) és terepi geometria-ellenőrző mérési pontok tartoznak. Ezt az adatgyűjtést negyedévente megismétlik, miközben az erre kijelölt munkatársak az archív térképeket és archív légifelvételeket (ortofotó-alapanyagokat és látképeket is) gyűjtik be, illetve lehetőség szerint georeferálják. Utóbbi a megfelelő képátfedésen, illetve referenciapontok térképi vagy jelenlegi terepi rendelkezésre állásán múlik. Az aktuálisan készült, függőleges kameratengelyű, nagy átfedésű (80% sorok között, 90% soron belül) légifelvétel-sorozatokat felvételezési helyszínenként egy blokkban kezelt, sugárnyaláb-kiegyenlítéses légi háromszögelési eljárással dolgozzák fel. Az így nyert nagy geometriai megbízhatóságú ortofotók egységes képpé alakítása (mozaikolása) után minőség-ellenőrzésen esnek át, majd megkezdődhet azok szakértői elemzése. Jelen munkában a térképrajzolást Bakó Gábor irányításával Lezsák Hanna végezte el, ennek során Bakó Gábor, Bárány Tamás, Bérces Sándor, Feigl Erika, Hegyi Zoltán, Kazi Róbert terepi adatait és iránymutatásait használta a képen látott foltrendszer különböző tematikájú besorolásához. A térképet a vegetációra és élőhelyekre vonatkozó szempontok szerint Rédei Tamás ellenőrizte.
A HRAMN módszertana konzisztens térképi alapot hoz létre, mert a különböző tematikus térképek (vegetáció, élőhely, felszínborítás, területhasználat, degradáció, természetesség, településrendezés, hidrológia) egy geometriai poligonhálózatban jönnek létre. Tulajdonképpen bármelyik tematikus szempont alapján elkülönítendő foltot külön határoljuk le, az adott folt attribútumadatait minden tematikus szempontból külön táblázatoszlopban határozzuk meg. Így minden folt esetében döntést kell hoznunk minden térképezési szempontból a folt besorolását illetően. Ezzel a módszerrel olyan teljes területfedéses, hézag- és átfedésmentes folthálózatú térképfedvény hozható létre, amelyben minden folthoz hozzá van rendelve annak vegetáció-, élőhely-, természetesség-, talaj-, területhasználat-, felszínborítás-adata, így a térkép bármely szempont szerint pár kattintással átszínezhető, de ami a legfontosabb, a különböző tematikus térképek azonos folthatárokkal operálnak. Ez meggátolja a különböző léptékű adatgyűjtést, kiküszöböli a különböző felbontású térképek egybevetésekor adódó geometriai torzítást. Ezáltal a különböző céltérképek statisztikailag összehasonlíthatók lesznek, a felmért adatok konzisztenciája biztosítható (Bakó et al. 2021). A térkép rajzolása viszont időigényes, és az egyes foltok sok tematika szerinti besorolása is komoly döntéseket igényel. Ezért a HRAMN-területek esetében általában csak két felvételezési időpont kézi megrajzolására kerül sor. Ennek a két téradatbázisnak a segítségével olyan szoftver létrehozására és finomhangolására törekszenek a kutatók, amely képes automatizálni az időigényes rajzolási és foltbesorolási folyamatokat. Ezek a referencia-térképek a mesterséges intelligenciával támogatott szoftverkészítéshez nyújtanak mintafedvényeket, annak érdekében, hogy rendelkezésre álljon a Csepel-sziget homoki gyepei és cserjései esetében is jól működő algoritmus.
A foltok besorolását Bakó Gábor irányításával Lezsák Hanna végezte el. A rajzolás során nem keletkezhettek mikrohézagok vagy átfedő geometriák, ún. kétrészű foltok (amikor két foltgeometriához egy adattáblasor tartozik), és figyelni kellett a terepi kutatóktól származó információk helyes lokalitására is, figyelembe véve helymeghatározó műszereik változó geometriai megbízhatóságú méréseit. Utóbbi esetben újabb terepszemlét kellett végrehajtani.
A Shape és GeoJSON formátumban eltárolt vektorgrafikus adatbázis tárolási módja adatcsere formátumnak tekinthető, mert mind a tervező (pl. CAD) szoftverek, mind a GIS (térinformatikai) szoftverek, mind pedig a BIM (Building Information Modelling/Management) szoftverek kezelik. A shapefile háromféle geometriai alakzatot ismer: a pontot, a vonalat és a sokszöget, amiből mi jelen munka során az utóbbit használjuk. A shapefile valójában fájlok együttesét jelenti. Külön fájl tartalmazza a geometriai alakzatok koordinátáit, az alakzatok attribútumait, az egyes adatrekordok közti kapcsolatokat, valamint további kiegészítő adatokat.
Eredmények
A mintaterületen feltárt fajok és élőhelyek
A mintaterület a Csepel-sziget középső részén, vélhetően egykor keményfás, tölgy dominálta (Ónodi et al. 2021) erdőséggel körbezárt, futóhomokkal fedett szigetközépi buckákon helyezkedik el, amelynek potenciális vegetációja az alföldi homokon jellemző fajokból áll. Megvizsgáltuk, nyomokban mely élőhelytípusok fedezhetők fel, és milyen fajok képviseltetik magukat.
A Magyar Királyság II. katonai felmérése során, valamikor az 1819–1869 közé eső időszakban jártak a helyszínen térképészek. Úgy véljük, hogy ezen a területen alapos terepbejárást végeztek, mert a térkép részletes, jól georeferálható, a szegélyek és tereptárgyak azonosságot mutatnak a mai elhelyezkedésükkel. Az Urasági Nagyerdő néven jelzett terület határa egybeesik a megtalált értékes erdősávval, azzal átfedésben van. Ugyanakkor ennek a sávnak egy részén a korabeli térkép tisztást, irtást jelöl. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy a terület visszaerdősült, majd később folytonosan az ősi géneket hordozó nyílt homoki tölgyesnek adott otthont. Ezt az elképzelést erősíti meg, hogy a harmadik katonai felmérés térképszelvénye erre a területre fennmaradt erdőfoltot és erdőszegélyt jelöl. Áttekintve az 1940-től csaknem évtizedenként rendelkezésre álló térképeket és ortofotókat, megállapítható, hogy az erdősáv nagy része folyamatosan jelen volt (1940, 1978. 06. 02. Ungár–Ivancsika, 1990. 10. 16. Bene–Horváth).
A jelenkori, Interspect Kft. által negyedévente készített tárvérzékelt adatok (DDM, DFM, 2 cm terepi felbontású ortofotó-mozaik) segítettek a folthatárok geoinformatikai meghatározásában. Az új terepbejárások során (2023–2024) sikerült pontosítani a foltok fajösszetételét, élőhelyi besorolását, és azonosítottuk a foltokat ért hatásokat.
A terület természetesség-, élőhely- és felszínborítás-térképe. A természetesség-térképen a megsemmisült vegetációt fejezi ki az 1 (fehér) kategória. A 2. degradált vöröstől a magas természetességi fokú 5. zölddel jelölt kategóriáig skáláztuk a területet természetességi szempontból. Az élőhelytérképen a sárga szín a G1, a zöld árnyalatai a H5b, az M4, az M5, az OD, a rózsaszín az OC, míg a kék a P2b Á-NÉR kategóriákat jelölik. A felszínborítás-térképen a zöld a fa- és cserjelombokat, a sárga a gyepfoltokat, a szürke a feltalajt vesztett tájsebeket, míg a rózsaszín az illegális hulladékelhelyezéssel érintett foltokat jelöli. (Interspect Kft. - HRAMN)
A mintaterület fajösszetétele
Számos olyan növény- és állatfajt találtunk a kutatás során, amelyek a természetvédelem számára értéket képviselnek, és sajnos a területen kívül a településen (Tököl) már nem ismert más előfordulásuk. A jó természetességű (4-5 természetességi index) foltok alapmátrixa megfelelt az alapkőzet és talajtípus által előrevetített várakozásainknak.
Tavaszi (2024. 04. 29.) és őszi (2020. 09. 25.) aszpektus
Lezsák Hanna és Paulovits Mónika felvételei
Az egyszikű vegetációban a pázsitfűfélék (Poaceae) közül az egyes rozsnok- (Bromus) és csenkesz- (Festuca) fajok, továbbá a gumós perje (Poa bulbosa), az éles sikárfű, avagy élesmosófű (Chrysopogon gryllus) és a deres fényperje (Koeleria glauca) mellett a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) is megél a dűnéken, amely a homoki sztyepprétek egyik fontos állományalkotó, valamint a homoki cserjések egyik viszonylag gyakori faja. Ezenfelül védelmi státuszt is élvez, 5000 Ft az eszmei értéke, jelenléte szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy a vonatkozó gyepfoltokat egy jó természetességi kategóriába lehessen sorolni.
Tavasz végén homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) borítja a homokhátakat – 2024. 05. 12.
Bakó Gábor felvételei
A fás szárú vegetáció elemeit elsősorban az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) teszi ki. Őshonos faj, amely jól alkalmazkodik a különböző talajok tulajdonságaihoz, és jól tűri a szárazságot. A cserjés sajnos már kiegészül a keskenylevelű ezüstfával (Elaeagnus angustifolia), amely egy agresszívan terjedő inváziós faj.
Agárkosbor (Anacamptis morio) és poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophora) – 2024. 04. 29.
Bakó Gábor felvételei
A kosborfélék képviselője az agárkosbor (Anacamptis morio), eszmei értéke 10.000 Ft. Homokpusztákhoz és homoki cserjékhez is egyaránt kötődő védett faj. Mivel a nedvesebb foltokat preferálja, nem meglepő, hogy egy cserjefolt alá visszahúzódva találtuk meg. A poloskaszagú kosbort (Anacamptis coriophora) is felfedeztük a területen. Nevét a virágaiból áradó bűzös illatanyagról kapta. Itthon 1982 óta védett, értéke 50.000 Ft.
Homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria) – 2024. 04. 29.
Bakó Gábor felvétele
A homoki gyep vegetációjából itteni tömegessége miatt érdemes kiemelni még egy fajt, a csikófarkot (Ephedra distachya). Fokozottan védett státuszt élvez, eszmei értéke 100.000 Ft. A száraz, meszes homokot vagy lösztalajt kedveli, továbbá dolomit sziklagyepekben is előfordul. A gyógyászatban régen légúti panaszok kezelésére használták. A homoki nőszirmot (Iris arenaria) a homokhátakon leltük fel. Jellegzetessége, hogy virága egyetlen nap alatt elnyílik, ezért megfigyelését jól kell időzíteni. Védett, 10.000 Ft az értéke. További jelentős faj a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria). Nevét a gyökeréből kinyerhető festékanyagról kapta, amely piros színű. A homokon akkor marad meg, ha az meszes, ami egybevág a Bakó–Eiselt-féle analitikai vizsgálatokkal. Gyöktörzse akár a futóhomokot is meg tudja tartani. Eszmei értéke 5000 Ft. A hasonlóan ritka és védett homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria) és a fokozottan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) jelentős állományát is megtaláltuk a területen. További nem védett, de értékes gyepi faj a magyar szegfű (Dianthus pontederae). Hazai faj, csak a Kárpát-medencében terjedt el. Szárazgyepeken általában legeltetés miatt ritkán marad meg. A farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) és a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana) a jobb vízgazdálkodású részeket jelzik, előbbi elterjedtebb.
Magyar szegfű (Dianthus pontederae) és réti ibolya (Viola pumila) – 2024. 04. 29. és 2023. 04. 05.
Bakó Gábor felvételei
A fokozottan védett csikófark (Ephedra distachya) tavasszal (2024. 04. 29. Bakó Gábor) és ősszel (2020. 09. 25. Paulovits Mónika)
Homoki nőszirom (Iris arenaria) és homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria) a terület középső homokgyepeiben – 2023. 05. 04. és 2023. 05. 13.
Bakó Gábor felvételei
Farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) és pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana) – 2023. 05. 13.
Bakó Gábor felvételei
Lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum) és homoki habszegfű (Silene conica) – 2023. 05. 13.
Bakó Gábor felvételei
A közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), mezei zsálya (Salvia pratensis) és mezei üröm (Artemisia campestris) is jelen van a területen. Ezek mind elterjedtek Európában, de közös jellemzőjük, hogy kedvelik a meszes talajt, és jól bírják a szárazságot. A báránypirosítót gyakran kísérő közönséges apácavirág (Nonea pulla) is felbukkan. A lágyszárú-vegetáció kiegészül még egyes madárhúr- (Cerastium), ternye- (Alyssum) és cickafark- (Achillea) fajokkal, melyek javítják a gyep minőségét, és fokozzák a vegetáció biodiverzitását. Különlegességként említhető a hegyi gamandor (Teucrium montanum) előfordulása, amely homokon rendkívül ritka. A Kárpát-medencében szubendemikus, kis áreájú, ezért védett budai imola (Centaurea scabiosa subsp. sadleriana) szép állománya szintén növeli a terület ökológiai értékét.
Fontos regisztrálnunk a kocsányos tölgy jelenlétét (Quercus robur). A találat jelentősége kiemelkedő, mivel az egyedek, amelyeket itt felleltünk, feltehetőleg az Urasági Nagyerdőből az évszázadok folyamán visszamaradt példányok leszármazottjai, így az ősi Csepel-szigeti erdőség kocsányos tölgyeinek génjeit hordozzák. Mivel a területen végbemenő erdőirtásokat túlélve képesek voltak megmaradni a klímaváltozás és egyéb kedvezőtlen körülmények mellett, elképesztően értékes genetikai információkat hordoznak. Érdemes megemlíteni, hogy az egyedeket a 2 cm terepi felbontású ortofotón azonosítottuk először, mert sűrű bozótos öleli körül az erdőfoltokat. Ezután a terepbejárás során igazolódott, hogy egészen friss és pár éves újulat is megtalálható alattuk.
A kocsányos tölgy (Quercus robur) külpontos egyedei az erdősáv belsejében, elszórtan vannak jelen
Bakó Gábor 2024. 02. 09. terepi és 2024. 05. 04. légi felvételei
A fürtös gyöngyike (Muscari neglectum) és a lecsepült veronika (Veronica prostrata) a degradált foltokban is gyakori – 2023. 04. 25.
Bakó Gábor felvételei
Borzvár egyik bejárata és borznyomok a terület keleti részén – 2024. 02. 09.
Bakó Gábor felvételei
A mozaikos, természetközeli vegetáció az állatvilág számára is kedvező. Több, az európai borz (Meles meles) lakta várat is találtunk. Magyarországon ugyan egy ideje nem védett, de vadászatát nem mindig engedi a törvény. A vizsgálatok során több alkalommal európai őzzel (Capreolus capreolus) és vörös rókával (Vulpes vulpes) találkoztunk. A házi veréb (Passer domesticus), mezei veréb (Passer montanus), a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), fekete rigó (Turdus merula), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), az egerészölyv (Buteo buteo), vörös vércse (Falco tinnunculus), búbos banka (Upupa epops) folyamatos jelenléte (vonuló fajok esetében a rendes Magyarországon töltött idejükre értjük) és a fenyőrigó (Turdus pilaris), karvaly (Accipiter nisus), barna rétihéja (Circus aeruginosus) alkalmi előfordulása mellett a sárgarigó (Oriolus oriolus), az őszapó (Aegithalos caudatus) egyértelmű regisztrálása volt lehetséges a 2023–2024 években. Ezeket a fajokat a hat botanikai célú terepi kiszállás során mellékesen figyeltük meg, de a cikkben szereplő fényképeket mindet a helyszínen készítettük. A diverz és sűrű madárállomány azt mutatja, hogy a terület elegendő vizet, táplálékot és búvóhelyet képes biztosítani. A felsoroltakhoz képest jóval ritkább a nyaktekercs (Jynx torquilla), amely szintén alkalmasnak találta a területet a letelepedésre.
Hím és tojó tövisszúró gébics (Lanius collurio) a tököli gyepterület cserjefoltjában – 2024. 05. 12.
Bakó-Hegedüs-Kinga és Bakó Gábor felvételei
A hüllők közül zöld gyíkkal (Lacerta viridis) és rézsiklóval (Coronella austriaca) találkoztunk. Utóbbi jelenléte egyértelműen a terület jó állapotát jelzi, a rézsikló ugyanis kerüli a degradált, rossz minőségű élőhelyeket.
Hím és nőstény zöld gyík (Lacerta viridis) – 2024. 05. 12.
Bakó Gábor és Bakó-Hegedüs Kinga felvételei
Ez a rézsikló (Coronella austriaca) krosszmotor áldozata lett – 2023. 05. 04.
Bakó Gábor felvétele
Az ízeltlábúak közül határoztunk nagy tarkalepkét (Melitaea phoebe) és farkasalmalepkét (Zerynthia polyxena), kis rókalepkét (Aglais urticae), valamint a fokozottan védett vörös csüngőlepkét (Zygaena laeta) is. A réti tarkalepke (Melitaea cinxia) és a fekete nappalibagoly (Tyta luctuosa), a tavaszi dudvamoly (Evergestis frumentalis) is előfordul a jelzett élőhelyfoltokban, a párducfoltos araszoló (Pseudopanthera macularia) is nagy példányszámban képviselteti magát.
Lepkék a terület belső részén – 2024. 05. 12.
Bakó Gábor felvételei
A párducfoltos araszoló (Pseudopanthera macularia) a teljes területen megtalálható volt – 2024. 05. 12.
Bakó Gábor felvétele
A mintaterületen feltárt élőhelyek természetvédelmi jelentősége
Bár a terület élővilága egyaránt tükrözi a nyílt homoki gyepek és homoki tölgyesek jellemző fajkészletét és az ember intenzív tájalakító hatását (krosszmotorok által hagyott tájsebek), úgy találtuk, hogy egyes részterületek igen magas fokú természetességet mutatnak. Terepi bejárások alkalmával feltártuk a nyílt homokpusztagyepek (G1) és homoki sztyepprétek (H5b) értékes fajait. Természetes állományokban gyakori, hogy e két élőhely egymás mellett fordul elő. Mára ebben az erősen átalakított tájban ez egyáltalán nem általános. Pedig mindkettő gyakran síkvidéken, homokon jelenik meg, valamint a fajkészletük és a klimatikus igényeik hasonlóak. Amíg viszont a nyílt homokpusztagyep (G1) jobban bírja a szárazságot, addig a homoki sztyepprétek (H5b) egyre inkább visszahúzódni látszanak a kedvezőbb vízgazdálkodású, magasabb humusztartalmú talaj és enyhébb klíma irányába. Ezen élőhelyek értékesebb foltjaiban megtaláltuk a jellemző, természetvédelem számára jelentős, ritkább fajokat, mint például a homoki nőszirom (Iris arenaria), homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), homoki cickafark (Achillea ochroleuca), sőt a fokozottan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a közönséges csikófark (Ephedra distachya) jelentős állományát is. Az ember tájba történő beavatkozása azonban megmutatkozik. A fentieket gyakran kísérő jellegtelen száraz gyep (OC) is megjelenik, amely csupán az előzőek felismerhetetlenségig tönkretett változata. Ezek természetessége jellemzően nagyon alacsony (1-es, 2-es). Emellett még egy erősen degradált típus, a lágy szárú özönfajok (OD) kategóriája is megjelenik. A területben ennek ellenére még mindig ott rejlik a potenciál, hogy visszatérjen a termőhelyre jellemző élőhely természetes állapotához, amivel a sziget talán legértékesebb homokgyepét örökíthetjük át. A terület regenerálódóképessége erős.
A fokozottan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a kacsafarkú szender hernyója (Macroglossum stellatarum) a terület buckái között – 2020. 09. 25.
Paulovits Mónika felvételei
Fehér pemetefű (Marrubium peregrinum) és aranyfürt (Galatella linosyris) – 2020. 09. 25.
Paulovits Mónika felvételei
A védett fényes poloskamag (Corispermum nitidum) és az adventív tavaszi aggófű (Senecio vernalis) színesítik a terület peremét – 2020. 09. 25. Paulovits Mónika és 2023. 04. 05. Bakó Gábor felvételei
Az ékszerként megjelenő becses gyepi vegetációt nagy terjedelmű galagonyás-kökényes-borókás száraz cserjés (P2b) kíséri. Természetes állományokban gyakori, hogy homoki sztyepprétekkel (H5b) együtt fordul elő. Általában gyepekkel mozaikosan illeszkedik a tájba ez a meleg- és fényigényes élőhely. Igen elterjedt hazánkban, bár leggyakoribb hegylábi és dombvidéki környezetben, de gyakran alakul ki elhagyatott szántók mentén. Jellemző fajai a kökény (Prunus spinosa), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a boróka (Juniperus communis). Kisebb kiterjedésben, de megtalálható még homoki borókás-nyáras (M5) élőhely is. Ligetes elrendezésben, gyepekkel mozaikosan fordul elő. Az előbb említett cserjefajok mellett kiegészül még fehér és szürke nyárral (Populus alba, Populus x canescens). Felfedeztünk néhány, feltételezhetően az Urasági Nagyerdőből megmaradt kocsányos tölgy egyedet is, a megfelelő kísérőfajokkal, így a nyílt homoki tölgyesnek (M4) megfelelő élőhelyfolt-maradványokat is feltártunk. Mivel szárazságtűrő és homokkedvelő, ezért ezt a társulást rendszerint száraz gyepek (H5b, G1) kísérik. Mára csak szórványosan fordul elő ez az élőhely-kombináció (Bölöni et al. 2011). A legveszélyeztetettebb élőhelyek egyike (itthoni kiterjedése mindössze 290 ha). A nem megfelelő klimatikus és vízgazdálkodási tényezők miatt a homoki tölgyesek regenerálódóképessége rohamosan csökken. Egyetlen módja ezek megőrzésének, ha termőhelyük nincsen bolygatva, és állományaikat emberi erővel nem gyérítik. Ezen a helyszínen az újulat megerősödése érdekében az inváziós fajok eltávolítása javasolható.
Az eredmények értékelése
Elkészítettük az értékes terület élőhelytérképét, vegetációtérképét, területhasználati és veszélyeztető tényezőket bemutató térképét, feltérképeztük a természetes és természetközeli állapotú, valamint a különböző degradációval érintett foltokat, javaslatot tettünk a mindenképp megőrzendő terület és az ezt védő pufferzóna kijelölésére.
Megtaláltuk a Csepel-sziget ősi tölgyesének hagyásfáit, amely propagulumforrás lehet a környékbeli génmegőrző erdőtelepítések, visszaerdősítési programok során. Ugyancsak feltártuk a sziget középső részére, illetve Szigethalom magasságában a keleti oldalra jellemző homokbuckás területek néhai élőhelyeinek megfeleltethető foltokat, és azokat a fajokat, amelyek folytonosan a területen lehettek az ősi vegetációból. Ezek jelenthetik a genetikai diverzitás megőrzésének kulcsát a nagyobb természetközeli területek kialakításánál.
Javaslatok
Javasoljuk a terület védelmének biztosítását a települési rendezési tervben, megfelelő természetvédelmi kezelés kidolgozását, valamint az értékes területrész védetté nyilvánításának előkészítését, a környező területeknek az értékes terület degradálása nélküli hasznosítását (szeméttelep-rekultiváció), a tereprendezés során a védelemre és környezetrekonstrukcióra, restaurációra érdemes térszínekkel történő tervezést, a fellelt fajok egy részének génbanki hasznosítását. Az értékes terület a 47.294550° 18.970734°; 47.295766° 18.970906°; 47.295007° 18.973307°; 47.294324° 18.978067°; 47.293695° 18.978359°; 47.291621° 18.978077°; 47.290759° 18.975770° koordinátapárokkal leírható poligonon belül található 17 hektáros terület, de megfelelő pufferzóna hozzárendelése indokolt, illetve az élőhelyek regenerálódását biztosító védelem.
A védelemre érdemes terület kijelölését három lehatárolásban ábrázoltuk: a vörös határvonal a legértékesebb területet jelöli, a sárga határvonal a 2023 tavaszán javasolható lehatárolás, a fekete határvonal pedig a 2024. augusztusi állapot szerinti lehatárolás. Azért szűkült a terület, mert az északi részen tereprendezést végeztek (ez a 2024. 05. 04-én készült ortofotón nem látszik még), talajfedés és feltalajelhordás következtében ezeknek a részeknek a védelme sajnos már nem indokolható, ugyanakkor a keleti oldalon további értékes területet találtunk.
Interspect Kft. - HRAMN
Javasoljuk a jelzett élőhelyfoltok részletes cönológiai vizsgálatának lefolytatását.
A természetmegőrzési tekintetben értékes terület (vörös poligon) és a földrészletek határvonalai (fekete határvonalak) az E-közmű lakosság számára fenntartott rendszerében, Nemzeti Térinformatikai Alaptérkép, OpenStreetMap, GeoX ArcMagyarország alapfedvényeken szemléltetve
(Hozzáférés: 2024. szeptember 11.)
A jelölt területek nagyrészt a Tököl külterület 0109/3; 0106; 0107/1 hrsz, illetve a 0108; 0127/3-8; 0127/17-23; 0112; 0113/7; 0111/2; 0113/1 hrsz, QDJ66822 és QWQ68222 blokkazonosítójú területeket érintik, 2024-es adatok alapján agrártámogatással nem támogatható, de nem Natura 2000 területek, nem minősülnek erdőterületnek, védelmet jelenleg nem élveznek.
A területen regisztrált védett növényfajok listája
További észlelt növényfajok a területről
Köszönetnyilvánítás
Köszönjük Bérces Sándor, Hegyi Zoltán, Kazi Róbert és Lukács Attila Nándor segítségét.
Irodalomjegyzék
Megvalósult légi felmérési időpontok
Terepi geodéziai felmérés során gyűjtött ellenőrzőpontok a 2023. 05. 04-én végzett repülés felületmodelljén szemléltetve.
Bakó Gábor - Interspect Kft.
Térképmellékletre vonatkozó licensz
HRAMN – Nagyfelbontású Repülőgépes Monitoring Hálózat Tököl/1. felmérési terület
HRAMN – Interspect – DINPI
Felmérés: Bakó Gábor, Bárány Tamás, Bérces Sándor, Feigl Erika, Hegyi Zoltán, Kazi Róbert; Fotogrammetria: Bakó Gábor, Lezsák Hanna – Interspect
Adatbázis:
Interspect – Bakó Gábor, Lezsák Hanna
Botanika: Bakó Gábor, Bárány Tamás, Bérces Sándor, Feigl Erika, Hegyi Zoltán, Kazi Róbert, Paulovits Mónika, Rédei Tamás, Szabó Ilse.
Publikáláskor minden résztvevő és minden szervezet feltüntetésre kell kerüljön.
Adatbázis
A mintaterület légifelvételei, ortofotója és kiértékelt adatbázisai oktatási, kutatási célokra szabadon felhasználhatók. Minden felhasználás, publikálás, illetve az állományok segítségével létrehozott termékek publikálásakor közölni kell, hogy "az Interspect Kft. HRAMN adatbázisának és/vagy távérzékelt állományainak felhasználásával készült”, illetve az adatbázis utolsó "Originator" mezőiben található résztvevőket is jelezni kell.
A fájlok hozzáféréséhez, illetve a terület vizsgálatában való részvételre az oldal alján található elérhetőségeken lehet jelentkezni.
A felmérés során készülő formátumok
Az állományok üzleti célú felhasználása során díj illeti meg az adott termék előállításában résztvevő valamennyi szereplőt.
Vektorgrafikus felület alapú téradatbázisok alapsémája
Vetület: EPSG:23700 - HD72 / EOV
Karakter kódolás: UTF-8