Interspect Kft.
HRAMN
24. Vörös-kővár
A KASZPI HARAGOSSIKLÓ (DOLICHOPIS CASPIUS) ÉLŐHELYÉNEK TÉRKÉPEZÉSE A VÖRÖS-KŐVÁR TERÜLETÉN
FŰRÉSZ Attila, PÁPAY Gergely, PENKSZA Károly, MOLNÁR Zsolt, BAKÓ Gábor
Kulcsszavak: nagyfelbontású légi távérzékelés, hüllővédelem, élőhely-térképezés, botanika, természetvédelem
Összefoglalás: A fokozottan védett kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius) előfordulási adatai sokáig csak a Szársomlyó (Villányi-hegység) és a Budai-hegység területeiről álltak fenn, majd a 2000-es években új lelőhelyeket találtak Duna menti területeken. A Pesthidegkút közelében fekvő Vörös-kővár területén Ina Gros, német herpetológus 2012-ben egy tíz egyedből álló populációt fedezett fel. A természetvédelem kiemelt feladatai közé tartozik a természeti értékek, különösen a védett és fokozottan védett fajok megőrzése, ezért is különösen fontos, hogy a fajnak megfelelő védelmet biztosíthassunk, de ehhez meg kell ismernünk mind az élőhelyét, mind az élőhelyén található vegetációtípusokat. A kutatás célja a Vörös-kővár és környezetének feltérképezése élőhely, vegetáció, veszélyeztetettség és a domborzat sempontjából, a Nagyfelbontású Repülőgépes Monitoring Hálózat (HRAMN) keretein belül. A munkánk során terepen gyűjtött adatokkal töltöttük fel az NRMH mintaterületnek számító Vörös-kővár extrém nagy terepi felbontású háromdimenziós légi felmérésen alapuló folttérképét. Meghatároztuk az egyes vegetáció foltokat a gyepek esetében, míg a fásszárú vegetációt egyed, illetve homogén csoport szinten felvételeztük. A körülhatárolt poligonok változatos vegetáció egységeket takarnak, ezen túl a méretük, magasságuk, a szintezettségük rendkívül heterogén és a természetes vagy természetközi élőhely foltok mellett még az antropogén tevékenység, felhagyott gyümölcsös és legeltetés nyomai is megtalálhatók. Az első benyomásra szórványosnak tűnő aljnövényzet fajgazdag és változatos, a homokkő alapkőzetnek köszönhetően savanyúság jelző fajokat tartalmaz. Ezen túl a csupasz homokkő sziklákkal is tarkított erdős-cserjés központi magterületet lejtősztyepp és cserjés mozaikos élőhely sáv övezi.
A kaszpi haragossikló (Dolichopis caspius) elterjedése hazánkban
Korábban a haragos siklót Coluber jugularis caspius néven tartották számon, de a morfológiai és genetikai sajátságoknak köszönhetően faji szintre emelték (Schätti 1988). Számos taxonómiai helyzettel kapcsolatos vita után jelenleg kaszpi haragossiklónak (Dolichopis caspius) hívjuk a Magyarországon előforduló fokozottan védett fajt (1. ábra). Sokáig csak a Szársomlyó Természetvédelmi Területről (Villányi-hegység) és a Budai-hegység területeiről voltak előfordulási adatok (Frivaldszky 1825, Frivaldszky 1865, Dely 1978, Herczeg et al. 2002, Babocsay és Vági 2012), majd a 2000-es években új lelőhelyeket találtak a Duna mentén (Korsós et al. 2002, Bellaagh et al. 2006, Bellaagh 2007, Bellaagh 2008, Bellaagh 2012, Mahtani-Williams et al. 2017). 2012-ben Pesthidegkút közelében, a védett és részben a Natura 2000 hálózat részét képező (Babocsay et al. 2016a) Vörös-kővár területén újabb haragossikló populációt észleltek (Tóth-Ronkay et al. 2015). A felmérések alapján úgy tűnik Szársomlyón és Vörös-kőváron található a faj legstabilabb állománya (Babocsay et al. 2016b).
1. Kaszpi
haragossikló (Coluber caspius) Vörös-kőváron (Fotó: Fűrész Attila)
Figure 1. Caspian whip snake at Vörös-kővár (Photo: Attila Fűrész)
A terület monitoring hálózatba illesztése
A természetvédelem kiemelt feladatai közé tartozik a természeti értékek, különösen a védett és fokozottan védett fajok és élőhelyük védelme és megőrzése. Ahhoz, hogy a fajnak megfelelő védelmet biztosíthassunk, és a fajvédelmi tervben kitűzött céloknak eleget tehessünk, meg kell ismerni az élőhelyét, tehát az élőhelyén található vegetációt is (Bellaagh és Bakó 2004). Korábban részletes élőhelyfelmérést kizárólag a Szársomlyó Természetvédelmi Területen folytattak (Dudás 2001). Annak érdekében, hogy a természetközeli élőhelyek, tájrészletek állapotát és a biológiai sokféleséget megőrizzük olyan dokumentációs módszert kell alkalmaznunk, amely lehetővé teszi az élőhelyek állapotának folyamatos értékelését, illetve az azokat veszélyeztető tényezők észlelését, megalapozva a tájrészletek fenntartható kezelését és emellett a gazdasági érdekeket is figyelembe veszi (Simons et al. 2017). A reprezentatív mintaterületek állapotkövetéséhez és széleskörű megismeréséhez sűrű mintavétel, gyors helyzetértékelés szükséges, és ehhez az információk szabad áramlása és az adatok térbelisége a leghatékonyabb eszköz. Erre a célra a távérzékelés a legalkalmasabb, vagyis a nagy részletességű légi adatgyűjtés, ami az élővilágra való tekintettel zavarásmentesen zajlik, továbbá idő- és költséghatékony (Bakó 2019a).
Erre az elméletre dolgozott ki az Interspect Kft. kutatócsoportja egy olyan légifelmérési módszert, melynek segítségével következtetéseket lehet levonni a reprezentáns elemek és a tájjellemzők helyzetéről (Bakó 2019b). Ahhoz, hogy a felvétel kellően pontos és részletes legyen, a vizsgálati szempontokhoz illeszkedő terepi felbontásra van szükség (a terepi felbontás egy pixel által leképzett terepi folt szélességét fejezi ki) (Bakó 2013). Az először Magyarországon alkalmazott módszer elvét (Molnár és Góber 2020) 2018-ra dolgozták ki (Bakó et al. 2019). Az eljárás során 0,5-5 cm terepi felbontású ortofotó-mozaik, színes pontfelhő, domborzat- és felületmodell kerül előállításra, majd ezekkből teljes területfedéses (hézag- és átfedésmenes) vektorgrafokus folttérképet vezetnek le, amelyet trepbejárás során kiegészítő adatokkal töltenek fel (pl. alsó lombkoronaszint, aljnövényzet növényfajai, tapasztalt degradáció, stb.)
Az alapállapot rögzítés során a botanikusok a jelzett távérzékelési és térinformatikai állományok segítségével a terepen feltérképezték a Vörös-kővár területének vegetációját az Interspect Kft. műszaki támogatásával. A vegetációtérkép elkészítését az élőhely megőrzésének és javításának elősegítése, illetve a haragos sikló védelmének hatékonyabbá tétele indokolta a környezetrekonstrukciós beavatkozások megtervezésének elősegítésén keresztül. A térinformatikai módszerek alkalmazásával szeretnénk hozzájárulni az NRMH hálózat fejlesztéséhez is. A módszer továbbfejlesztésével a természetvédelem innovatív szakmai fejlődését is támogatjuk.
A terület vegetációját savanyú kémhatást jelző, a Hárshegyi homokkövön kialakuló gyep- és erdőtársulások jellemzik (Kun 1996, Pluhár et al. 2010, Druzsin 2020). A területen évente végeznek önkéntesek bevonásával élőhelykezelést, melynek keretében a rezgő nyárat (Populus tremula) szorítják vissza (Babocsay és Vági 2013, Babocsay et al. 2016a).
Alapállapot felmérés
Első lépésként a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya és az Interspect Kft. kutatócsoportja közösen kijelölte a felvételezésre szánt területet. A felmérés tervezésekor fontos szempont volt a költséghatékonyság. Elkészítettük a repülési tervet, majd merevszárnyú repülőgéppel háromdimenziós pontfelhőt és 5 cm terepi felbontású ortofotó-mozaik előállítását, DFM (digitális felületmodell), DDM (digitális domnorzat modell) levezetését megalapozó légi felmérést végeztünk. Ezt követte a terepi geodéziai illesztőpont gyűjtés, majd egy blokkban kezelt sugárnyaláb kiegyenlítéses térfotogrammetriai eljárással előállítottuk az ortofotókat, az ortofotó-mozaikot és a térmodelleket. A mozaikolás előtti ortofotókon az egyes vegetációfoltok akár 14 szögből is megszemlélhetők az interpretáció során. A felületmodell segítségével a cserjék és a facsoportok könnyebben lokalizálhatók, a gyep magassága is jobban tagolható.
A QGIS szoftverben poligonokkal szegmentáltuk a felső lombkoronaszinti ortogonális lombkorona kontúrokat, illetve a gyepek esetében bejelöltük a foltdinamikai határvonalakat, ezzel teljes területfedésű, átfedés- és hézagmentes folttérképet alkotva. A folttérkép egysége a tovább nem osztható fajkészletű folt, de meghatároztuk minden egyes folt környezeti adottságait, így egyetlen fedvény egyszerre több tematikus térképet rögzít, a HRAMN alapelvei alapján ( https://www.interspect.hu/NRMH.html ).
A távérzékelt adatokon alapuló RMSE: 20 cm geometriai minőségű vektorgrafikus folttérképet mobil eszközön telepített QField szoftver segítségével összehangolták a botanikusok saját lokációjának GPS koordinátáival. A légi távérzékelési állományfoltokból nyert geometriákat (poligonokat) a terepen feltöltötték a gyep vegetációs foltjainak és a fás szárú vegetáció esetében az egyed, illetve homogén csoport szintű adataival, ezen belül meghatározták a domináns - és a kísérőfajokat. Továbbá rögzítették a területen található mesterséges objektumokat, a kopár talajfoltokat, valamint a kopár sziklákat is. A reprezentáns elemek adatait foltonként vették fel az attribútum táblázat oszlopaiba (a térkép attribútum táblázatában egészítették ki a távérzékeléssel beszerezhető információkat a terepen gyűjtött adatokkal, annak érdekében, hogy az adatokat az Interspect Kft. és az MME munkatársai a későbbiekben geoprocesszek és mesterséges intelligencia segítségével egybevethessék a haragos sikló észlelési helyeivel és gyakoriságával. Ez a cél azért valósulhat meg, mert az MME munkatársai 2016 óta rádiónyomkövető segítségével monitorozzák a fajt (Babocsay et al. 2016b, Halpern et al. 2017). A laboratóriumi és terepi vizsgálatokat 2020-ban végeztük el. A fajok nevei Király (2009) nomenklatúráját követik. Az előhely szerinti besorolást Fekete et al. (1997) és Bölöni et al. (2011) munkái alapján alkalmaztuk.
A 2. és 3. ábrána vizsgált területről készült első év alapállaoti ortofotó-mozaikjainak kis méretű áttekintő képe tekinthető meg.
2.ábra A
terület tavaszi aszpektusban készült ortofotója (Forrás: Interspect Kft.)
Figure 2. An
orthophoto of the area in a spring aspect (Source: Interspect Ltd.)
3. ábra A
terület őszi aszpektusban készült ortofotójának áttekintő képe (Forrás:
Interspect Kft.)
Figure 3. An ortophoto of the area in an autumn aspect (Source: Interspect Ltd.)
A nagyléptékű felszínborítási térképen látható, hogy a fásszárú és gyep vegetációs egységeket a kopár utak sok esetben befolyásolják. A letaposott, tömörödött talajú és feltalajt vesztett ösvények hatással vannak az alsó légréteg hőmérsékleti viszonyaira, valamint felszabdalják a búvóhelyeket (4. ábra).
4. ábra Nagyléptékű felszínborítási térkép, amelynek pontosságát a 3 és 5 cm terepi felbontású
ortofotó és térmodellek biztosítják (Forrás: Interpsect Kft.)
Figure 4. High spatial resolution land cover map from the 3-5 cm
spatial resolution ortophotos and DSM (Source: Interspect Ltd.)
A terület vegetációjának elemzése alapján megerősíthető, hogy a terület alapkőzetén, a Hárshegyi homokkövön savanyú kémhatást jelző vegetációfoltok jelentek meg. Ezt igazolta a gyepszintben dominánsként előforduló sokvirágú perjeszittyó (Luzula multiflora), a hegyi kékcsillag (Jasione montana), illetve a szurokszegfű (Viscaria vulgaris) magas aránya. A középső erdős területen, ahol a nyílt foltokban a nyílt szilikátsziklagyepek (G3) homokkövön jellemző állományai is megjelennek az említett gyepszinti fajok mellett. A központi erdős terület uralkodó élőhelye a homokkövön megjelenő nyílt mészkerülő tölgyes (L4b). Jellemzően a kialakult kopár utak szabdalják a vegetációfoltokat. A kivadult gyümölcs fajok, mint például a madárcseresznye (Cerasus avium) vagy a sárgabarack (Persica vulgaris), a kivadult kerti fajok, mint a tiszafa (Taxus baccata) is több helyen fellelhetők, illetve a védett budai berkenye is jellemző(Sorbus semiincisa). Egykor bányászat folyt a területen, a helynév erődítésre utal, a maradvány gyümölcsfák korábbi kertgazdálkodást jeleznek, a bombatölcsérek jelenléte háborús emlék, jelenleg a rekreációs tevékenységek befolásolják a táj alakulását. Kutyasétárltatók, futók, kirándulók és paplanernyősök kedvelt helye.
A központi területtel érintkező cserjésre a galagonyás-kökényes-borókás száraz cserjés (P2b) társulás jellemző.
A peremterületen a galagonyás-kökényes-borókás száraz cserjés (P2b) kisebb-nagyobb állományai is megtalálhatók, de a lejtősztyeppréteken löszgyepeket, kötött talajú sztyepréteket (H5a) figyelhetünk meg. Itt a löszgyephez kötődő növényfajok mellett védett növények is nagyobb számban jelentek meg. A korábbi irodalmi közlések mellett megtaláltuk még a dunai szegfüvet (Dianthus collinus) és az árlevelű lent (Linum tenuifolium) is.
Három élőhely csoportra különítettük el a terület egységeit. Az első csoportba a terület szegélyén, peremterületén található élőhely-foltokat és fajokat soroltuk. A második csoportba a cserjéseket, míg a harmadik csoportba a terület központi területén lévő erdős állományok kerültek (5. ábra).
5. ábra A három
fő élőhely csoport Vörös-kővár területén (Jelmagyarázat: sárga – peremterület;
kék –cserjés terület; zöld – erdő terület) (Forrás: Interspect Kft.)
Figure 5. The isolated habitats in Vörös-kővár (Legend: yellow – verge area; blue – scrub area; green – wood) (Source: Interspect Ltd.)
Az alábbi ábrákon csoportonként összehasonlítottuk a domináns fásszárú fajok borítását. Felméréseink alapján a peremterületen az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) egyértelműen kimagasló arányban volt jelen, több mint 6000 m2 területet foglalt el. Magas felszínborítási aránnyal rendelkezett még a kökény (Prunus spinosa) és a virágos kőris (Fraxinus ornus) is. Egymáshoz képest hasonló arányban jelentek meg tölgyfajok, a csertölgy (Quercus cerris), a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a molyhos tölgy (Quercus pubescens). Mellettük kivadult kerti cserjefajokkal és gyümölcsfákkal is találkoztunk. Ezen túl a gyepszintben a parlagi rózsa (Rosa gallica) is nagy foltokat alkotott (51 m2). A madárcseresznye (Cerasus avium) állománya is jelentős volt, amely 518 m2-en jelent meg uralkodó fajként (6. ábra)
6. ábra Domináns fásszárú fajok borítási aránya a peremterületen
Figure 6. The coverage ratio of the dominant woody species in the verge area in Vörös-kővár
7. ábra Domináns fásszárú fajok borítási aránya a cserjés területen
Figure 7. The coverage ratio of the dominant woody species in the scrub area in Vörös-kővár
Az erdőterületen legmagasabb arányban előforduló faj a virágos kőris (Fraxinus ornus) volt, amely 12220 m2 területet borított. Mellette nagy számban jelen volt a csertölgy (Quercus cerris) 8982 m2 és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) 5783 m2 nagyságú borítással. A cserjeszintben az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) uralkodott 4834 m2, illetve a molyhos tölgy (Quercus pubescens) 4134 m2 területen. Az erdős részen szintén kimagasló arányban jelent meg a madárcseresznye (Cerasus avium), 4521 m2 területen. Több foltnál is uralkodó volt a közönséges nyír (Betula pendula), összesen 3629 m2 területet borított, illetve a rezgő nyár (Populus tremula), ami viszont 2720 m2 borítottsági aránnyal rendelkezett (8. ábra).
8. ábra: Vörös-kővár
erdőterületén megjelenő domináns fásszárú fajok borítási aránya
Figure 8. The
coverage ratio of the dominant woody species in the wood in Vörös-kővár
A 9. ábra a gyakran előforduló kísérőfajok által érintett foltok nagyságát szemlélteti a belső, erdős részeken. Látható három olyan faj, ami a legtöbb foltban jelen volt: a sokvirágú perjeszittyó (Luzula multiflora) 3512 m2, a hegyi kékcsillag (Jasione montana) 2004 m2 és a kakukkszegfű (Viscaria vulgaris) 3829 m2 foltban található meg kísérőfajként. Mellettük igen nagy számban képviseltette magát a fásszárúak közül az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) is, melynek elfoglalt területe kísérőfajként 1479 m2 volt. Jelentős számban volt jelen mellettük a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) is 228 m2, illetve a tejoltó galaj (Galium verum) 94 m2 összkiterjedésű foltokban fedezhető fel ekkor (2020).
9. Vörös-kővár
központi erdőterületének gyakori kísérőfajai
Figure 9. The most common supporting species in the area of
Vörös-kővár
Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a biodiverzitás nagy változatosságot mutat a foltátmenetekben, amelyek az élőhelymozaikok miatt alakultak ki (Bakó et al. 2019), így az a térképezési pontosság, amit a korábban használt ortofotók (20 cm terepi felbontás, 10 cm terepi felbontás) lehetővé tettek, ehhez az ökológiai szempontrendszerű vizsgálatsorozathoz már nem alkalmasak. A terület környezetrekonstrukciós célú vizsgálatához 2-5 cm-es terepi felbontásra, és fél évenkénti ismétlésre van szükség, amit Bakó (2019a, 2019b) és Bakó et al. (2019) munkái is alátámasztanak.
Érdemes lehet megvizsgálni, miként hatnak a kopár utak a kaszpi haragossikló szokásaira, hogyan befolyásolják az élőhely minőségét, előnyt jelentenek-e a vadászatban vagy hátrányt a predátorokkal szemben, jelenlétük aránya mikor optimális, mikortól káros a fajra nézve.
A szakirodalmak (Babocsay és Vági 2013, Babocsay et al. 2016a) és a terepi megfigyelések alapján az élőhelykezelés továbbra is szükséges olyan fajok megjelenésével kapcsolatban, amelyek negatívan hathatnak a haragossikló jelenlétére, mint például a rezgő nyár (Populus tremula). A nyárfa benövi a bányagödörszerű mélyedéseket, amelyek értékes búvóhelyként szolgálhatnak a siklónak. Az élőhelykezeléssel nemcsak a sikló fennmaradási lehetőségét segítik, hanem a természetvédelmileg ugyanúgy jelentős, de kevesebb figyelemben részesített fajokét is (Dobolyi 2002). Nagy arányban terjeszkedik az egybibés galagonya. Az eredményekből látszik, hogy két élőhelycsoportban szerepelt domináns fajként, míg az erdős részben szintén kimagasló borítási aránnyal jelent meg a területen. Ennek visszaszorítási kérdéséről a kutatás további szakaszában érdemes döntést hozni. Javasoljuk a foltok és a célfaj észlelési adatainak összevetésével a preferenciavizsgálatok elvégzését. Az így megszerzett ismeretek alapján az élőhely-rekonstrukció a védett állatfajok és mikroklíma-őr növényfoltok érdekében úgy lesz megtervezhető, hogy az adott környezeti viszonyok és tájjelleg mellett előnyös felszínborítás és társulás helyreállítására összpontosíthassanak. A javasolt lépések elvégzésével a kaszpi haragos sikló számára előnyös tájrekonstrukció mehet végbe a jövőben, kiterjesztve a faj élőhelyét, ezzel megerősítve a populációt.
Köszönetnyilvánítás
Köszönjük az Interspect Kft. munkatársainak, kiemelten Burai Csabának és Glöckner Ilonának a távérzékelési állományok előállításában történő részvételét. Köszönjük Halpern Bálintnak a területkijelölést és a javaslatokat. Fűrész Attila részvételét az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-2-I-SZIE-7 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatás tette lehetővé.
Irodalom
Babocsay G., Vági B. 2012: Fogyatkozó haragossiklók – növekvő civil aktivitás a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályában. Természetvédelmi Közlemények 18: 34–44.
Babocsay G., Vági B. 2013: Civil efforts to conserve the Caspian whip snake (Dolichophis caspius) in the shadow of Budapest. 17th European Congress of Herpetology, Veszprém, Hungary, 22–27 August 2013, Programme & Abstracts, p. 41. ( http://seh2013.org/wp-content/uploads/2012/05/veszprem_abstracts.pdf, utolsó elérés: 2021.09.24.)
Babocsay G., Halpern B., Péntek A. L., Vági B. 2016a: A haragossikló-állományok felmérése, autökológiai vizsgálatok a pesthidegkúti Vörös-kőváron. In: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – Kétéltű- és hüllővédelmi szakosztály éves jelentés. p. 20.
Babocsay G., Halpern B., Korsós Z. 2016b: Haragos, de nem mérges. Madártávlat 23(4): 38–41.
Bakó G. 2013: Nagysebességű repülőgépes távérzékelés és hozzá kapcsolódó adatfeldolgozási módszerek. In: Lóki J. (szerk.) Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában IV. – Térinformatikai konferencia és szakkiállítás kiadványa, Debrecen. pp. 59–66.
Bakó G. 2019a: Távérzékelés a természetvédelemben. Természetbúvár 74(3): 38–41.
Bakó G. 2019b: Nagy terepi felbontású és frekvenciájú légi felmérésen alapuló monitoring-hálózat kiépítési módszertana. Tájökológiai Lapok 17(1): 61–74.
Bakó G., Molnár Zs., Stefán F., Fehér L., Takács N., Kiss N., Demény K., Káplár L., Halászi R. 2019: Nagyléptékű ökoszisztéma szolgáltatás térképezés a Hármashatár-hegyen az NRMH alkalmazásával. IV. Fenntartható fejlődés a Kárpát medencében: "Gyepek biodiverzitása a Kárpát medencében” absztraktkötet, Hódmezővásárhely, 7– 15. pp. https:// www.interspect.hu/IVKM2019.pdfutolsó elérés: 2021.09.24.))
Bellaagh M., Bakó B. 2004: A haragos sikló (Coluber caspius) védelmi terve Magyarországon. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest, p. 29.
Bellaagh M., Korsós Z., Szelényi G. 2006: A fokozottan védett haragos sikló (Hierophis caspius) új, Duna menti lelőhelyei Magyarországon. Állattani Közlemények 91: 139–144.
Bellaagh M., Korsós Z., Szelényi G. 2008: New occurrences of the Caspian Whipsnake, Dolichophis caspius (Reptilia: Serpentes: Colubridae) along the River Danube in Hungary. Acta Zoologica Bulgarica 60(2): 213–217.
Bellaagh M. 2012: Konzervációbiológiai kutatások a magyarországi haragossikló-populációkon (Squamata: Colubridae, Dolicophis caspius) Doktori (PhD) értekezés tézise, SZIE, Gödöllő, p. 21.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. A hazai vegetációtípusok leírása és határozója. ÁNÉR, MTA-ÖBKI, p. 441.
Dely O. Gy. 1978: Hüllők–Reptilia. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), Akadémiai Kiadó, Budapest, 20 (4): 1–120.
Dobolyi K. 2002: Studies of vegetation dynamics on the rock grasslands in the Csíki-hegyek (Budaörs, Hungary).
Studia Botanica Hungarica 33: 83–96.
Druzsin J. 2020: Budai-hegység útikalauz. Magánkiadás, Budapest, p. 110
Dudás Gy. 2001: A fokozottan védett Szársomlyó TT herpetofaunája. Diplomadolgozat, PATE Keszthely, 86 p. Fekete, G., Molnár, Zs., Horváth, F. (szerk) 1997: A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti
Élőhely-osztályozási Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
Frivaldszky I. 1825: Monographia Serpentum Hungariae. Pestini 1–62.
Frivaldszky I. 1865: Jellemző adatok Magyarország faunájához. Magyar Tudományos Akadémia. Évkönyve Pest, 11(4): 1–276.
Halpern B., Babocsay G., Vági B. 2017: A kaszpi haragossikló, a budapesti olimpia első győztese. XI. Magyar Természetvédelmi Biológia Konferencia Absztraktkötete, 15. p. http://www.mtbk.hu/mtbk11/doc/XI_MTBK_Absztraktkotet.pdf, utolsó elérés: 2021.09.24.)
Herczeg G., Krecsák L., Marsi Z. 2002: Új bizonyító adat a haragos sikló előfordulásáról Budapest belterületén a Sas-hegyről. – Folia historico-naturalia Musei Matraensis 26: 341–344
Király G. 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 616 p.
Korsós Z., Mara Gy., Traser Gy. 2002: A haragos sikló (Coluber caspius Gmelin, 1789) újabb előfordulása Magyarországon. Folia historico-naturalia Musei Matraensis 26: 335–339.
Kun A. 1996: Kiegészítések és újabb adatok a magyar flóra és vegetáció ismeretéhez. Kitaibelia 1: 26–33. Mahtani-Williams S., Halpern B., Vörös J., Lauš B., Babocsay G., Vági B., Péntek A. L., Nagy Z. T., Burger P.
A. 2017: Phylogeography and adaptive evolution of the Caspian whipsnake (Dolichophis caspius). 19. Európai Herpetológiai Konferencia (2017. szeptember 20.), Salzburg, 102 p.
Miles, I., Sullivan, W. C., Kuo, F. E. 1998: Ecological restoration volunteers: the benefits of participation. Urban Ecosystems 2: 27–41.
Molnár Zs., Góber E. 2020: Repülőgépes adatgyűjtés a fenntartható jövőért. Természettudományi Közlöny: 66–69. Oláh A. 2006: Pszichológiai alapismeretek. Bölcsész Konzorcium. Budapest, 766 p.
Pluhár Z., Sárosi S., Pintér A., Simkó H. 2010: Essential oil polymorphism of wild growing Hungarian thyme (Thymus pannonicus) populations in the Carpathian Basin. Natural Product Communications 5(10): 1681–1686.
Schätti B. 1988: Systematik und Evolution der Schlangengattung Hierophis Fitzinger, 1883. Diss. Univ. Zürich, 50 p. Simons G., Poortinga A., Bastiaanssen W., Saah D., Troy D., Hu-nink J., de Klerk M., Rutten. M., Cutter, P., Rebelo L-
M., Ha Lan Thanh, Hessels T., Vu P.N., Fenn M., Bean B., Ganz D., Droogers P., Erickson T., Clinton N. 2017: On spatially distributed hydrological ecosystem services: Bridging the quantitative information gap using remote sensing and hydrological models. Wageningen, The Netherlands: Future Water 45 p.
Tóth-Ronkay M., Bajor Z., Bárány A., Földvári G., Görföl T., Halpern B., Leél-Őssy Sz., Mészáros R., Péntek A. L., Tóth B., Tóth Z., Vörös J. 2015: Budapest. In: Kelcey J. G. (ed.) Vertebrates and Invertebrates of European Cities: Selected Non-Avian Fauna. Springer-Verlag New York, 700 p., 27–73. p.
MAPPING OF THE HABITAT OF CASPIAN WHIP SNAKE ON VÖRÖS-KŐVÁR
Keywords: high spatial resolution aerial remote sensing, reptile protection, mapping, botany, nature conservation
Little is known about the habitat and exact location of the highly protected Caspian whip snake (Coluber caspius). For a long time, occurrence data were available only from the areas of Szársomlyó (Villányi Mountains) and the Buda Hills, and then in the 2000’s new sites were found in the areas along the Danube. In 2012, Ina Gros, a German herpetologist, discovered a population of ten individuals in Vörös-kővár near Pesthidegkút. The priority tasks of nature conservation include the conservation of natural values, especially protected and highly protected species. In order to provide adequate protection for a species, we also need to know its habitat, and therefore the vegetation of its habitat. The aim of the research is to map the vegetation of the Vörös-kővár area with remote sensing and GIS tools based on The High Resolution Aerial Monitoring Network (HRAMN) methodology of Interspect Ltd. In the work, we uploaded a patch map of the Vörös-kővár sample area, which is considered to be the HRAMN sample area, based on an extremely high field resolution three-dimensional aerial survey, with data collected in the field. We determined the individual vegetation patches in the case of the grasslands, and the woody vegetation was recorded at the level of individuals and homogeneous groups, respectively. Based on the composition of the vegetation, the units can be divided into three groups. The demarcated polygons cover a variety of vegetation units, in addition to their size, height, leveling are extremely heterogeneous, and in addition to natural habitat patches, there are also traces of anthropogenic activity, abandoned orchards and grazing. The undergrowth seems poor and, due to the sandstone bedrock, contains species indicating acidity, but despite the apparent species poverty, it is species-rich and diverse. In addition, the wooded-shrubby central core area, which is also dotted with bare sandstone cliffs, is surrounded by a slope steppe and shrub mosaic habitat strip, which provides extraordinary diversity in the vegetation. For the benefit of Caspian whip snake landscape reconstruction will be possible in the future, expanding its habitat and thus reinforcing the population.
A mintaterület légifelvételei, ortofotója és kiértékelt adatbázisai oktatási, kutatási célokra szabadon felhasználhatók. Minden felhasználás, publikálás, illetve az állományok segítségével létrehozott termékek publikálásakor közölni kell, hogy "az Interspect Kft. HRAMN adatbázisának és/vagy távérzékelt állományainak felhasználásával készült”, illetve az adatbázis utolsó "Originator" mezőiben található résztvevőket is jelezni kell.
A fájlok hozzáféréséhez, illetve a terület vizsgálatában való részvételre az oldal alján található elérhetőségeken lehet jelentkezni.
A kezdeti vizsgálatokról megjelent cikk itt olvasható: Fűrész Attila, Pápay Gergely, Penksza Károly, Molnár Zsolt és Bakó Gábor (2021) Kaszpi haragossikló (Dolichopis caspius) élőhelyének térképezése Vörös-kővár területén. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 19 (1). pp. 47-57. ISSN 1589-4673
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/135667
Felmérési periódusok
| Felmérés dátuma | 2019. tavasz | 2019. ősz | 2023. tavasz | |
| Csatornák | RGB | RGB | RGB | |
| Terepi felbontás | 3 cm | 5 cm | 5 cm | |
| Résztvevők | Bakó G., Molnár Zs., Burai Cs., Fűrész A., Pápay G., Penksza K. | Bakó G., Molnár Zs., Burai Cs., Fűrész A., Pápay G., Penksza K. | Bakó G., Molnár Zs. |
A felmérés során készülő formátumok
Az állományok üzleti célú felhasználása során díj illeti meg az adott termék előállításában résztvevő valamennyi szereplőt.
Vektorgrafikus felület alapú téradatbázisok alapsémája
Vetület: EPSG:23700 - HD72 / EOV
Karakter kódolás: UTF-8
Mezők:
Azonosító (Integer64; 10) Folt sorszáma
LC (Integer64; 10) Felszínborítás kód (A kódok listája itt érhető el)
Domináns fajok (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Dom. Védett (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok közül a védett fajok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Dom. Inváziós (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok közül az inváziósok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Dom. Lat. (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok latin nevei, esszővel elválasztva
Kor (String; 254) A foltban megtalálható állományalkotó faj becsült kora, amennyiben homgén az állomány
Kísérőfajok (String; 254) A foltban megtalálható kísérő faj/fajok magyar nevei, esszővel elválasztva
Őshonos kísérőfajok (String; 254) A foltban megtalálható kísérőfaj/fajok közül a védett fajok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Inváziós kísérőfajok (String; 254) A foltban megtalálható kísérőfaj/fajok közül az inváziósok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Ac. Sp. Lat (String; 254) A foltban megtalálható kísérőfaj/fajok latin nevei, vesszővel elválasztva
Élőhely (String; 254) ÁNÉR besorolás
Potenciális vegetáció (String; 254) Az antropogén hatás nélküli ilyen növényzet valószínűsíthető a folt helyén.
Inv.észlelés (String; 254) Özönnövény jelenléte I: Igen NULL: nem
Természetesség (Integer64; 10) (Takács és Molnár 2007 alapján)
Tájhasználat (String; 254) Az adott felszín funkcionalitása (felszínhasználati kategória).
Degradáció oka (String; 254) Degradáció, kockázati tényezők, veszélyforrások
Talajtípus (String; 254) Genetikai talajtípus besorolás
Becsült talajmélység (String; 254) A termőréteg átlagos mélysége a foltban
Fizikai féleség (String; 254) (Törmelék; Durva homok;Homok; Homokos vályog; Vályog; Agyagos vályog; Agyag; Agyagos homok; Homokos agyag; Nehéz agyag; Kotu, tőzeg besorolások)
Fatermő képesség: Az egyes termőhely típus változatokhoz tartozó növekedés, hármas rangsorolással: Gyenge, Közepes, Jó
Megjegyzés (String; 254) Bármilyen megfigyelés, például holtfa jelenléte a foltban, kezelések, stb.
Terület (String; 10) (Automatikusan számoljuk)
Originator (String; 254) A folt adatainak feltöltésében résztvevő személyek listája.
Természetesség:
0 – Burkolattal borított felszínek
1 – Teljesen leromlott / a regeneráció elején járó állapot
Kizárólag „gyomok” és jellegtelen fajok uralkodnak, semmiféle természetesebb növényzeti típus sem ismerhető fel, azaz a természetközeli és féltermészetes kategóriáknál ilyen nincs.
2 – Erősen leromlott / gyengén regenerálódott állapot
A fajkészlet jellegtelen, a zavarástűrők, „gyomok”, özöngyomok uralkodnak, a növényzet szerkezete szétesett vagy fejletlen (monodomináns, egykorú foltok, kevés faj él együtt), a növényzet gyakran fragmentált, a termőhely általában leromlott, természetesebb élőhelyet nemigen lehetne megnevezni. Ha felismerhető az eredeti élőhely, állapota akkor is „igen rossz”, többnyire nagy az adventív fajok borítása;
3 – Közepesen leromlott / közepesen regenerálódott állapot
A természetes fajok uralkodnak, de színező elemek alig vannak, máskor több színező elem mellett sok a zavarástűrő faj, sőt, a „gyomok” is gyakoriak lehetnek, a termőhely gyakran közepesen leromlott, a növényzet szerkezete nem jó (homogén, egykorú vagy természetellenesen foltos) / máskor jobb a szerkezet, de akkor a fajkészlet jellegtelen; szinte mindig meg lehet nevezni egy természetesebb élőhelyet, de az állapota "nem jó".
4 – „Jónak nevezett”, „természetközeli” / „jól” regenerálódott állapot
A növényzet szerkezete jó és / vagy a természetes fajok uralkodnak, sok a színező elem is, viszont többnyire kevés a zavarástűrő faj; nem ritkán 3-as és 5-ös vegetációs jellemzők kombinálódnak: I. fajokban szegényesebb, esetleg gyomosabb is, de igen jó szerkezetű folt, II. fajokban igen gazdag, de nem jó szerkezettel, III. idős erdőállomány, de fajhiányos vagy nem jó szerkezetű, IV. az egyik vegetációs szint lényegesen jobb állapotú, mint a másik szint (ez a legszélesebb természetességi kategória).
5 – Természetes állapot
Specialista, kísérő és termőhely jelző fajokban a vegetációtípushoz képest gazdag, jó szerkezetű, szentély értékű terület, az adott élőhely országosan (regionálisan) legjobb 10-50-100 állományának egyike, gyomok és inváziós fajok nincsenek, vagy alig vannak, a termőhely természetes állapotú (Takács és Molnár 2007 alapján).