Interspect Kft.
Kis-Szénás mintaterület
Pácsonyi Diána
A Kis-Szénás a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete alatt álló terület. Az Ökológiai Kutatóközpont Erdőrezervátum Programjának is része, melynek célkitűzése a Magyarország tájait és jellemző erdőtársulásait képviselő erdőállományok – európai rendszerbe illeszkedő – országos hálózatának kialakítása és megőrzése.
Pilisszentivántól negyedórás sétára magasodik a messziről kopárnak tűnő, valójában számtalan botanikai kincset rejtő, változatos domborzatú Kis-Szénás, sziklagyepjei messziről kirajzolódnak. A világon egyedül itt él egy apró, májusban sárga ruhába öltöző lágyszárú faj, a dolomitlen (Linum dolomiticum) populációja (Dobolyi 2008).
A Kis-Szénás fokozottan védett, kerítéssel lehatárolt terület, ahol a megőrzésére irányuló törekvések a természeti folyamatok zavartalanságát hivatottak biztosítani. A természeti terület az utóbbi évszázadokban jelentősen zsugorodott és a védett területen is érződnek a tájgazdálkodás nyomai. A környező települések, elsősorban Nagykovácsi és Pilisszentiván lakosai a környező hegyeken legeltették állataikat, kő- és barnaszénbányákat üzemeltettek, fokozatosan települve fel a hegyoldalakra, kivágva az őshonos erdőket (Dobolyi és Türke 2008). A fátlan csúcsok degradációja folyamatos, ma már nehezen megállapítható, mely sziklagyep jelenléte természetes és mely másodlagosan kialakult élőhely. A kopárfásítások is erőteljes lenyomatot hagytak a környéken, és csupán a 20. század végén indultak határozott fellépések a terület élővilágának megóvásáért. Ezen munkák és a terület értékeinek elismeréseként a Szénás-hegycsoport 1995-ben Európa Diplomát kapott (Kézdy 2008).
Napjainkban a területen folyó természetvédelmi tevékenységek az évszázadokig tartó pusztítás okozta károk felszámolását, az ember megjelenése előtti természetes állapotok helyreállítását, illetve a jelenleg is fennálló antropogén és egyéb hatások mérséklését célozzák. Az élőhelyek és a vegetáció rendszeres állapotrögzítése, monitorozása a környezet- és természetvédelmi kezelési folyamatok elengedhetetlen lépése. Annak érdekében, hogy időben közbe lehessen avatkozni a fellépő káros hatásokkal szemben, hatékony monitoring rendszerrel szükséges dolgozni, hogy bizonyíthassuk a különböző degradáló tényezők hatásfokát, feltárva a folyamatok okait, támogatva a szükséges lépések indoklásrendszerét. Mindez megegyezik a Nagyfelbontású Repülőgépes Monitoring Hálózat (angolul High Resolution Aerial Monitoring System, HRAMS) céljaival (Bakó et al 2020).
Az Interspect Kft. 2008 óta kutatja és fejleszti egy új vertikális szintjét a légi távérzékelésnek, amely rendkívül részletes, geometriailag megbízható és effektív élőhely-, vegetáció- és ökoszisztématérképezési szolgáltatást tesz lehetővé (http1). A Kis-Szénás HRAMS monitoring rendszerbe való kapcsolásával, a jelenlegi állapotot rögzítő felszínborítási és élőhelytérkép megalkotásával, illetve a táj változásainak feltárásával lehetőség nyílhat a fokozottan védett terület kiemelkedő természeti értékeit fenntartó természetvédelmi kezelések hatékonyabb megtervezésére. A terület környezetvédelmi jelentősége a környező településeknek nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásaiban is megnyilvánul, amelyek vizsgálata a Hálózat hosszú távú céljai közé tartozik.
A táji változások nagyléptékű feltérképezése egyre szélesebb körben elterjedt, köszönhetően a sokasodó számú légi felvételnek, szabad hozzáférésű adatbázisnak és összehasonlítható téradatnak (Zhu et al. 2022), illetve a fenntarthatóságot veszélyeztető folyamatok is erősítik a változások megértésére irányuló igényt Demény 2018). A természetes ökológiai rendszerek, köztük a gyepek, változásainak feltárása kulcsfontosságú, mert kiemelt szerepet töltenek be a bioszférában – szénraktárak, éghajlat-szabályozók, víz- és tápanyag-körfolyamatok résztvevői, védik a kitett térszíneket az erózió ellen, élőhelyeket biztosítanak (Bengtsson et al 2019). Fajgazdagságukból kifolyólag a biodiverzitás megőrzéséért folyó küzdelem kiemelt szereplői. Jelentőségük azonban napjainkban alulértékelt, kezelésük kérdésére még mindig az erdősítés az általános válasz, miközben a holisztikus felfogás szerint sokkal hatékonyabb megoldást jelentene a természetes vegetáció helyreállítása (Pribéli 2022). Globális, regionális és helyi léptékű vizsgálatukkal, változásaik nyomon követésével, folyamataik megértésével effektívebben tudnánk fellépni a jelenlegi ökológiai válsággal szemben.
A Kis-Szénás természetföldrajzi viszonyai
A Kis-Szénás a Budai-hegység része, mely a Dunazug-hegyvidék középtájához tartozik, a Dunántúli-középhegység (nagytáj) keleti tagja.
A dolomitsziklagyepek (mint a Kis-Szénás legértékesebb élőhely típusai is) vegetációja sokkal nagyobb fajdiverzitással rendelkezik más mész-, ill. szilikáttartalmú kőzetek vegetációjához képest.
Éghajlata általánosságban mérsékelten meleg, száraz, a csúcsok környékén mérsékelten hűvös, de a változatos térszínnek köszönhetően különleges mikroklímájú részekre is bukkanhatunk (Zólyomi 1942, Garami 1997).
A növényzet a változatos térszínen kialakult különböző mezo- és mikroklimatikus viszonyoknak köszönhetően rendkívül diverz (http2). A hegyek meredekebb, északi oldala hűvös, csapadékos, míg a déli lejtők melegek, szárazok.
A Szénások tájtörténete
A környék régóta lakott vidék, a hegyek lábánál fekvő települések, Nagykovácsi és Pilisszentiván, járultak hozzá leginkább a táj mai képének kialakulásához. Az elmúlt három évszázad történései gyors változást hoztak a hegyvonulatokon. A legeltetés, az erdőirtás, a bányászat és a 20. századi kopárfásítás voltak a hegycsoport fő tájalakító tényezői (Baráth és Penksza 2012).
A 18. században még természetközeli vegetáció borította a területet, melynek környékét később alaposan átformálták a mezőgazdasági, kézműipari és bányászati tevékenységek. Szántóföldi műveléssel, állattenyésztéssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, emellett üzemeltettek kő- és szénbányát, mészégetőt is.
Az 1700-as évektől kezdve már térképi források is rendelkezésünkre állnak (katonai felmérések), melyek alapján elmondható, hogy a mai Nagykovácsi és Pilisszentiván települések területe egyre jobban kiterjedt a 18-19. század folyamán, a medencéket, ahol csak a földrajzi adottságok engedték, mezőgazdasági művelés alá vonták. Az állattenyésztés igényeit a hegyoldali erdők fokozatos kiirtásával elégítették ki, ezáltal a sziklagyepek és lejtősztyepprétek először kiterjedtek, majd a legeltetés miatt erősen degradálódtak (Greszl 1962), ennek következtében az erózió nagy mértékben felerősödött, a csapadék és a szél által a talajrétegek fokozatosan lepusztultak. Az állatok nyomait máig őrzik a taposott vízszintes padkák és a másodlagosan kialakult sziklagyepek, melyeket mára nehéz megkülönböztetni a csúcsok körüli elsődleges sziklagyepektől. A 20. század elején az elmúlt évszázadok területhasznosításának eredményeképp a Szénás hegyek nagy része már kopár, sziklás volt, vagy gyér gyepvegetációval borított. Az 1950-es évekig a bányászat nagymértékű vízkitermelése a talaj- és karsztvízszint csökkenését eredményezte.
Kiemelt jelentőséggel bír a Szénások mai képének kialakulásában az 1935-ben megindult kopárfásítás (Greszl 1962). A dolomitkopárok feketefenyővel történő betelepítése egybefüggött a kor erdőgazdálkodási szemléletével: míg a 19. században még a homok megkötésére és az erdőtlen hegyvidékek fásításának céljára őshonos fafajokat (fekete nyár, fűzfajok) alkalmaztak, addig a 20. században már gyorsnövésű fajokat alkalmaztak. A trianoni békeszerződés hatalmas erdőterületeket csatolt el Magyarországtól, ezért gazdasági okokból a famennyiség minél gyorsabb pótlására idegenhonos, rövid vágásfordulójú fajokat (akác, fenyőfajok) telepítettek, melynek következtében mára ezek kiterjedt állományai élnek hazánkban (Tamás 2001). A fásítás a természetes sziklagyepeket is érintette, a Szénások kopár, túllegeltetett hegyoldalain és csúcsain a talajerózió megállítása és erdészeti hasznosítás érdekében feketefenyőt (Pinusnigra) ültettek. Ez a dél-európai faj nagy ökológiai toleranciával bír, telepítése könnyű, faanyaga pedig keresett volt (Danszky 1969). Az 1930-as évektől az 1950-es évek végéig tartott a hegycsoport feketefenyővel történő kopárfásítása, elkarsztosodott terület erdősítéseként és gazdasági hasznosítása céljából. A facsemetéket párhuzamos vonalakban, árkokban ültették, az állományok 25 év alatt 4-5 méteres magasságot értek el (Greszl 1962). Mindez a dolomitkopárokon rövid idő alatt komoly ökológiai és természetvédelmi problémákat okozott, kiemelten a biodiverzitás csökkenését.
A fenyvesek zárt lomboronája kevés fényt enged át, így alattuk a lágyszárú állomány általában szegény (Király 2006), a dolomitok mészkedvelő fajai számára az sem kedvez, hogy a tűavar savanyítja a – fenyőerdőkben egyébként is lassan képződő – talajt. Számolni kell a behurcolt fajok spontán terjedésével is, mely a még megmaradt értékes sziklagyepek vegetációját veszélyezteti (Horánszky 1996). A terület rezilienciáját illetően elmondható, hogy a fenyő-monokultúrák kevésbé ellenállóak a kórokozókkal szemben, mint a vegyes fajösszetételű erdők. A betegségek, rovar kártételek és a tűzveszélyesség csökkenti a terület stabilitását.
A feketefenyő-erdők gyérítésének tervezésnél figyelembe kellett venni a meredek hegyoldalak talajpusztulásának veszélyét (Marczin 2003). 2003-ban a LIFE program támogatásával részletesen kidolgozott szerkezetátalakítás kezdődött a fenyvesekben, melynek eredményeképp a lombos fafajok elkezdhettek visszatelepülni. A fenyők vágása, különösen a gyepeken meginduló magoncoké, máig folyamatosan zajlik egyetemek és a szomszédos önkormányzatok közreműködésével (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Jelentés 2019, Tóth 2021). A hegyek lábánál korábban akácosok betelepítésével megkötötték a homoktalajt, de szegényebbé tették az aljnövényzetet.
A természetes vegetációt veszélyezteti az olyan megtelepült invazív fajok jelenléte, mint a kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora), a selyemkóró (Asclepidas syriaca), a különböző parlagfüvek (Ambrosia spp.) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea).
Kiemelt problémát jelent az ember okozta zavarás a területen: a tömegturizmus és a terepmotorozás régóta komoly terhelést okoz, a taposási károk egyre fokozódnak (Tóth 2021).
A Szénások 1951-ben természetvédelmi oltalom alá kerültek, összesen 119,4 hektáron, melyek aztán összevonva és kibővítve az 1978-ban létrejövő Budai Tájvédelmi Körzet részévé váltak. Ekkor a hegycsoport 1193 hektárja (az eredeti védett terület nagyságának mintegy tízszerese) lett fokozottan védett terület. 1994-ben kijelölték 120,4 hektáron a Kis-Szénás Erdőrezervátumot (magterület41,1 ha, védőzóna79,3 ha), melyen azóta a természetes állapotok megőrzése érdekében semmiféle erdészeti beavatkozás nem zajlik (14/2000. (VI. 26.) KöM rendelet, http4). A Kis-Szénást is magában foglaló Szénás-hegycsoport 1995 óta Európa Diplomás terület (Szénás Hills Protected Area).
A Szénások értékeinek megóvásáért aktív intézkedések folynak, részletes kezelési tervek szerint történik az élőhely-rekonstrukció. A Kis-Szénást bekerítették, a területre belépni csupán engedéllyel szabad, melynek betartásáról természetvédelmi őr gondoskodik. Rendszeresen zajlanak kutatások és fajmegőrzési munkák a dolomitlen (Linum dolomiticum) állományainak megóvásáért.
A Kis-Szénás értékei
Számtalan bennszülött faj él itt, pl. a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), a budai berkenye (Sorbus semiincisa) és az István király-szegfű (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani). A Szénások hegyei menedékként szolgáltak a glaciális időszakokban – mivel a mikroklimatikus viszonyok éles eltérése helyenként néhány méteren belül is fennáll –,a növények rövid vándorlással átvészelhették az éghajlatváltozásokat, így több értékes reliktumfaj is fennmaradt a területen, köztük a szürke bogáncs (Carduus glaucus) és a lila csenkesz (Festuca amethystina) (http3).
A hegy különlegességét a dolomitlen (Linum dolomiticum) populációja adja, melyet Magyarország legnagyobb botanikai értékei között tartanak számon, ugyanis a világon egyedül itt, a Kis-Szénás, az Iváni-hegy és néhány szomszédos kisebb hegy dolomitsziklagyepében él (Dobolyi 2008). Ehhez a különleges, bennszülött növényünkhöz a morfológiailag legközelebb álló faj (Linum elegans) innen távol, Görögországban honos. 1897-ben fedezte fel a neves botanikus, Borbás Vince, akinek nevét a területen ma a Borbás-gerinc őrzi (Borbás 1987, Tóth 2021). A Linum dolomiticumot több magyar néven is ismerik: dolomitlen, dolomitlakó len, pilisszentiváni len, pilisi len. Ezek közül azonban az utolsó nem helytálló elnevezés – bár sokan így használják –, hiszen populációi csupán a Budai-hegységben találhatók meg, a Pilisben nem (Dobolyi Konstantin szóbeli közlés, 2022).
A világon egyedül a Szénás-hegycsoporton él a Linum dolomiticum (Molnár V. Attila felvétele)
A magyar természetvédelem atyjaként ismert Kaán Károly már 1931-ben javasolta „Természetvédelem és természeti emlékek" című könyvében rezervátum kijelöléséta Szénásokon, hogy megóvják a ritka növények élőhelyét (http3). Ennek hatására 1934-ben, mikor Borbás Vince bemutatta a dolomitlent, Pilisszentiván egykori földbirtokosa, Karátsonyi Imre gróf gondoskodott a faj védelméről.
Kutatástörténet
A dolomitlen 1897-es felfedezése után a Kis-Szénás számos (elsősorban botanikai) kutatás középpontjában állt, a faj monitorozása a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program elindulásának hatására nagy lendületet kapott.
A Szénások tájváltozását Dobolyi és Türke foglalja össze, tanulmányuk a történelmi háttér bemutatására irányul. Baráth és Penszka 2012-es publikációja, "A Szénások Európa Diplomás terület tájváltozásának és természeti állapotának vizsgálata, különös tekintettel a gyepekre", szintén irodalmi adatokat használ fel, melyek alapján feltárja az elmúlt évszázadok során történt változásokat a tájban, és azok okait, illetve hangsúlyozza a természetvédelmi és erdészeti beavatkozások sikerességét a területen.
Élőhely- és vegetációdinamikai vizsgálatok tekintetében Kun András élőhelytérképe és Virág Petra szakdolgozata áll rendelkezésre 2008-ból, mindkettő az Erdőrezervátum magterületét állítja fókuszba (Dobolyi et al. 2008, Virág 2008).
Kun –aki több, a Kis-Szénásról szóló tanulmány szerzője – térképe hat élőhelytípust különít el, társulások alapján (Horváth és Bajomi 2016).
Kun élőhelytérképe a Kis-Szénás Erdőrezervátum magterületéről 2008-ból
Virág vegetáció- és élőhelytérképe szintén társulásalapú, de több, mintegy 13 élőhelytípust különít el a teljes Erdőrezervátumban.
A Kis-Szénás Erdőrezervátum Virág-féle vegetációtérképe 2008-ban
Kutatás a HRAMN keretében
A természet- és környezetvédelem egyik fontos feladata, hogy felügyelje az emberi tevékenységek okozta hatásokat, annak érdekében, hogy időben közbe lehessen avatkozni, megelőzve a káros következményeket.
A felszíntől viszonyított jelentős távolság lehetővé teszi a zavarásmentes és gyors fényképezést, a nagy repülési sebesség előnye a megvilágítás, az elektromágneses hullámok kisebbidőbeli változékonysága (Bakó 2013). Általánosságban ez az extrém nagy felbontású repülőgépes felmérés a légi távérzékelés legmodernebb formája, így a Kis-Szénás idősoros dokumentálását légi távérzékelési és térinformatikai módszerekkel végezzük.
Az alapállapot felmérés során az Interspect Kft. távérzékelési feladatokhoz átalakított merevszárnyú repülőgépe 700 m terep feletti repülési magasságban, előre programozott, GPS-technológiával vezérelt saját gyártmányú digitális mérőkamerával fényképezte a Kis-Szénást. A teljes területfedéses, nagyjából azonos részletességű fényképezést a terepkövető repülés tette lehetővé, amely a domborzatot követve osztja fel repülési sorokra a munkaterületet. A felvételek közötti 80%-os átfedés teszi lehetővé a részletes háromdimenziós feldolgozást, felületmodell és ortofotó előállítását. Erre azért volt szükség, mert minél több fényképfelvételen jelenik meg egy térpont, annál pontosabban mérhető be a fotogrammetriai fázisban annak x, y koordinátája és tengerszinthez viszonyított magassága, illetve a több pixel a színvisszaadás pontosságát is javítja. A terephez viszonyítva magasan végbemenő repülőgépes fényképezés nem zavarja meg az élővilágot. Ugyanakkor a felszín feletti 500–800 m repülési magasság kellően alacsony ahhoz, hogy a légkör spektrális torzító hatásai még ne érvényesüljenek radikálisan. Ennek ellenére az Interspect Kft. ortofotói spektrális kalibráción is átesnek.
A repülést terepi geodéziai mérés (illesztőpontok gyűjtése) és fotogrammetriai labormunka, ellenőrzőpont bemérés követi, amelynek eredményeként előállítják a nagyrészletességű háromdimenziós színes pontfelhőt, a DFM-et (digitális felületmodell), a DDM-et (terepi minősítéssel korrigált digitális domborzatmodell) és az ortofotó mozaikot. Ezek a kiemelkedően részletes geokódolt állományok alapozzák meg a terepi feladatvégzést.
Kis-Szénás a 2018-as ortofotón, őszi aspektusban (az eredeti felvétel 7,2 cm terepi felbontású)
A Kis-Szénás 2022.04.26-ai ortofotó mozaikjának áttekintő képe és részlete, tavaszi aspektus (az eredeti felvétel terepi felbontása 4 cm).
A DDM és a szintvonalas térkép részlete (2022.04.26. állapot)
A DDM felhasználásával csapadékvíz gyülekezési modell is készült az erózió modellezése érdekében.
Részletes vizsgálatra kiválasztott reprezentatív mintaterület az ÉK-i részen (kiterjedése 2,82 ha)
Az ortofotóról teljes területfedésű, átfedés- és hézagmentes vektorgrafikus folttérképet vezettünk le a HRAMS módszertana szerint. Olyan téradatbázist alakítottunk ki, mely a felszínborítási elemek megfelelő felvételével statisztikailag összehasonlíthatóvá vált a hálózathoz tartozó más területekkel, illetve egyéb felmérések adatbázisaival.
ATTRIBÚTUM | LEÍRÁSA |
Azonosító | Folt sorszáma |
Felszínborítás (LC) | Felszínborítás kód |
Domináns fajok | A foltban megtalálható domináns fajok magyar nevei |
Domináns védett | A foltban megtalálható domináns fajok közül a védettek magyar nevei |
Domináns inváziós | A foltban megtalálható domináns fajok közül az inváziósok magyar nevei |
Domináns latin | A foltban megtalálható domináns fajok latin nevei |
Kor | Homogén vegetációs kor esetén, az állományalkotó faj becsült kora |
Kísérőfajok | A foltban megtalálható kísérőfajok magyar nevei |
Kísérőfajok védett | A foltban megtalálható kísérőfajok közül a védettek magyar nevei |
Kísérőfajok inváziós | A foltban megtalálható kísérőfajok közül az inváziósok magyar nevei |
Kísérőfajok latin | A foltban megtalálható kísérőfajok latin nevei |
Élőhely | ÁNÉR kategória |
Potenciális vegetáció | Antropogén hatás nélküli ilyen növényzet valószínűsíthető a folt helyén |
Invazív faj észlelése | Özönnövény jelenléte, I: igen, NULL: nem |
Természetesség | 1-5 |
Tájhasználat | Felszín hasznosítása |
Degradáció oka | Degradáció, kockázati tényezők, veszélyforrások |
Talajtípus | Genetikai talajtípus besorolás |
Becsült talajmélység | A talaj átlagos mélysége, dm pontossággal |
Fizikai talajféleség (textúra) | Homok, homokos vályog, vályog, iszap, agyagos vályog, agyag, lösz, tőzeg, lápföld, kotu |
Megjegyzés | Bármilyen megfigyelés, például holtfa jelenléte |
Terület | Automatikusan számolt terület (m2) |
Originator | A folt adatainak feltöltésében résztvevő személyek listája |
A vektorgrafikus téradatbázis attribútumai
A táblázatban olvasható természetesség attribútum a Németh-Seregélyes-féle (Németh és Seregélyes 1989) természetességből származtatott, Bölöni és társai (Bölöni et al. 2011) által továbbfejlesztett növényzetértékelési szempont.
A természetesség kategóriái a fentiek alapján a következők:
1 Teljesen leromlott / a regeneráció elején járó állapot
(kizárólag „gyomok" és jellegtelen fajok uralkodnak, semmiféle természetesebb növényzeti típus nem ismerhető fel)
2 Erősen leromlott / gyengén regenerálódott állapot
(zavarástűrő fajok, „gyomok", özönnövények uralkodnak, a növényzet szerkezete szétesett vagy fejletlen, tehát monodomináns, egykorú, kevés faj él együtt)
3 Közepesen leromlott / közepesen regenerálódott állapot
(természetes fajok uralkodnak, de színező elemek alig vannak, vagy több színező elem mellett sok a zavarástűrő faj, a „gyomok" is gyakoriak lehetnek, a növényzet szerkezete nem jó, azaz homogén, egykorú vagy természetellenesen foltos)
4 „Jónak nevezett", „természetközeli" / jól regenerálódott állapot
(növényzet szerkezete jó és/vagy a természetes fajok uralkodnak, sok a színező elem is, viszont többnyire kevés a zavarástűrő faj. I. fajokban szegényesebb, esetleg gyomosabb is, de igen jó szerkezetű folt, II. fajokban igen gazdag, de nem jó szerkezettel, III. idős erdőállomány, de fajhiányos vagy nem jó szerkezetű, IV. az egyik vegetációs szint lényegesen jobb állapotú, mint a másik szint)
5 Természetes állapot
(specialista, kísérő és termőhely jelző fajokban a vegetációtípushoz képest gazdag, jó szerkezetű terület, gyomok és inváziós fajok nincsenek, vagy alig vannak, a termőhely természetes állapotú)
Az attribútum táblázat adatokkal való feltöltése az ortofotók és a terepi megfigyelések alapján történt. Az elsőként a megrajzolt felszínborítási térkép és a rendelkezésre álló szakirodalom alapján feltöltöttem a foltok bizonyos kategóriát (különös tekintettel a felszínborításra és a fás szárú egyedekre), majd terepi bejárással validáltuk ezeket, javítottuk ahol szükséges, illetve begyűjtöttük a többi szükséges információt. A terepi munkát olyan szakember segíti, aki minden évszakban vizsgálta a területet, így lehetőség nyílik arra, hogy rövid időn belül felvegyük a foltok szükséges adatait.
A kísérőfajok meghatározásának módszertana kettős súlyozási rendszeren alapult:
A nagyobb borítású fajoknak általában nagyobb az ökológiai hozzájárulásuk. Ez érvényesül a legtöbb esetben az ökoszisztéma szolgáltatásokban, ezért ez az elsődleges adattárolási szempont.
Milyen különleges fajok találhatók az adott foltban:
2a) védettek,
2b) környezeti szennyezést jelentenek (inváziós fajok környezetátalakító funkciókkal),
2c) adott klímaterületen nem jellemzőek (érdekességek, megfigyelések).
A vegetáció és élőhely térképezésen túl a kutatás kiemelt célja továbbá a természeti táj értékeit veszélyeztető tényezők kimutatása, feltérképezése.
A mintaterületen feltárt ÁNÉR kategóriák
A mészkedvelő nyílt sziklagyepek (G2) sajátos mikroklímájú, meleg, száraz élőhelyek. Jellemzően hegy- és dombvidékek délies kitettségű szikláin találhatók meg, talajuk kőzettörmelékkel kevert váztalaj, olykor rendzina. Sekély termőrétegük miatt nem használtak gazdasági célokra, egyetlen emberi beavatkozás, az „erózióvédelmi céllal" véghez vitt kopárfásítás érintette ezeket, komoly pusztításokat okozva bennük. A gyepek maximális záródása 60% (kriptogám fajokat nem számítva). Az itt előforduló leggyakoribb domináns fajok a deres csenkesz (Festuca pallens), a délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis), a lappangó sás (Carex humilis) és a karcsú fényperje (Koeleria cristata), gyakori fajok továbbá az apró nőszirom (Iris pumila) és a szürke gurgolya (Seseli osseum). Dolomiton, mint porló karbonátos kőzeten, gyakran megjelenik a szürke napvirág (Helianthemumcanum), a naprózsa (Fumana procumbens) és a korai kakukkfű (Thymus praecox). Becsült országos kiterjedésük 400 ha, ennek nagy része (330 ha) a Dunántúli-középhegységben található. Az általam vizsgált terület a dolomitsziklagyep alkategóriába sorolható kőzettípusa és domináns fajai (Festuca pallens, Seseli leucospermum) miatt.
A zárt sziklagyepek(H1) északi kitettségű, meredek, sziklás hegy- és domboldalakon alakulnak ki, talajuk sekély, törmelékkel kevert váztalaj. Az alapkőzettől (mészkő/dolomit) függő speciális fajkészlettel rendelkeznek, uralkodó növényfajaik általában erős csomókat képző füvek, mint a nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.), a magyar rozsnok (Bromus pannonicus), illetve a lappangó sás (Carex humilis) és a deres csenkesz (Festuca pallens), melyek záródó vagy zárt gyepeket alkotnak. Nagyobb számban megjelenhetnek a nyílt sziklagyepekre jellemző fajok is, mint a magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és a kövér daravirág (Draba lasiocarpa). A ritka és mindig kis kiterjedésben előforduló élőhelytípus hazánkban mindössze 20 ha-t tesz ki.
A felnyíló, mészkedvelő lejtő és törmelékgyepek(H2) valójában mozaiktársulások: nyíltabb sziklagyepekből és zártabb lejtősztyepfoltokból tevődnek össze, köszönhetően a váltakozó talajtani adottságoknak. Általában délies kitettségűek, gyakran mozaikot alkotnak bokorerdőkkel. Megtalálhatók bennük nyílt sziklagyepekre és sztyeppekre jellemző fajok, fajgazdaggá téve az élőhelyeket. Jellemző fűfajaik a lappangó sás (Carex humilis), a deres csenkesz (Festuca pallens), a délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis) és az élesmosófű (Chrysopogon gryllus). Gyakran felbukkan a nyílt gyepekről ismert budai imola (Centaurea scabiosa), kövér daravirág (Draba lasiocarpa), kékes borkóró (Thalictrum pseudominus) és magyar gurgolya(Seseli leucospermum). Mai állományaik részben másodlagosak, területük megnövekedése erdőkivágással és folyamatos használattal (pl. legeltetés) hozható összefüggésbe. Jelentős hazai borítással, mintegy 5200 hektárral rendelkeznek.
A mész- és melegkedvelő tölgyesek (L1) hegy- és dombvidéki erdők gyakran dús cserje- és gyepszinttel. A délies kitettségű, sekély talajú lejtőkön található erdők leggyakoribb faja lombkoronaszinten a molyhos (Quercus pubescens) és a csertölgy (Quercus cerris), cserjeszintben az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a fiatal virágos kőris (Fraxinus ornus), míg gyepszinten füvek és sások fény- és melegigényes, szárazságtűrő fajai fordulnak elő, mint pl. Festuca és Carexspp. Hazai kiterjedésük több mint 21000 ha.
A molyhos tölgyes bokorerdők (M1) szárazságtűrő és melegkedvelő fajok alkotta, csak foltokban záródó lombkoronájú erdők, legjellemzőbb fafajaik az elnevezésben is megjelenő molyhos tölgy (Quercus pubescens), elegyfaja a Dunántúlon a virágos kőris (Fraxinus ornus). Száraz gyepekkel együtt megjelenő élőhelymozaikok. A fák csupán 4–8 m magasságúak, már aljuktól elágazón nőnek. Hazai kiterjedésük 2200 ha.
A mintaterület Linum dolomiticum állományának otthont adó része. Részlet az 1,1 cm terepi felbontású, 2018.05.31. dátumú ortofotóról
A mintaterület felszínborítási térképe. A felmérés geometriáját a 2022.04.26. dátumú ortofotóról került levezetésre
A keleti csúcs körüli értékes sziklagyepekre a DINP javaslatai alapján végzett felmérés a következő élőhelytípusokat határozta meg:
- mészkedvelő nyílt sziklagyepek (G2),
- zárt sziklagyepek (H1),
- felnyíló, mészkedvelő lejtő és törmelékgyepek (H2),
- mész- és melegkedvelő tölgyesek (L1),
- molyhos tölgyes bokorerdők (M1).
A Kis-Szénás élőhelytérképe a mintaterületről (részlet) (2022.04.26-ai állapot)
A mintaterületen a bokorerdők (M1) és a nyílt sziklagyepek (G2) a fő élőhelytípusok
A kutatás fontos eleme a Kis-Szénás nyílt és zárt sziklagyepjeinek, illetve a velük mozaikoló karsztbokorerdők és lejtősztyeppek kiterjedéseinek monitoringja.
A Kis-Szénás gyepterületeinek peremváltozása (sötét réteg 2018, világos réteg 2022)
A Kis-Szénás nyílt sziklagyepjei jelentik a világon csak itt megtalálható dolomitlen (Linum dolomiticum) egyetlen élőhelyét, ezért monitorozásuk rendkívül fontos, hogy az esetlegesen elinduló káros folyamatokba időben közbe lehessen avatkozni. A részletesen vizsgált mintaterületen Dobolyi Konstantin egy kisebb állományt lokalizált annak nyugati szélén, 15-20 egyed nagyságban, egy illegális turizmus miatt kitaposott ösvény mentén.
Antropogén hatás okozta degradációja az ortofotók alapján egyértelműen megállapítható már pár évre visszamenőleg is. A populáció élőhelyét adó területen a gyepi foltok 2018-ról 2022-re 4%-kal csökkentek, mely a megrajzolt felszínborítási vektorfájlokon is szembetűnő. Megfigyelhető az ösvénynek kitaposott kőzetfelszíni sáv kiszélesedése.
A Linum dolomiticum állomány élőhelye degradálódott 2018-ról 2022-re
A hegyet érintő természetvédelmi kezelések hatékonyabban megtervezhetővé válhatnának, amennyiben a fentiekhez hasonló módon a sziklagyepek változását nyomon követő elemzések évente készülnének.
Feltárt veszélyeztető tényezők
Az idősoros ortofotókon tetten érhető az utóbbi négy év alatt a kitaposott ösvények számottevő szélesedése, azok mentén a gyep degradációja. Az antropogén hatásokat eddig is ki lehetett mutatni, de most számszerűsíteni is lehet. Terepi bejárás során tapasztaltuk, hogy a környékbeliek rendszeresen kijárnak a sziklagyepekre futni, kutyát sétáltatni.
Fokozott védettségéből kifolyólag kerítéssel lehatárolt a terület, a belépés engedélyhez kötött továbbá természetvédelmi őr is tevékenykedik, azonban a látottak alapján ezek nem elegendőek az emberek távol tartására. A kerítés több helyen megrongált. A természeti folyamatok érvényesülése gátolt az antropogén nyomás hatására.
A kopár oldalakon a vékony talajréteg szinte teljesen degradált, ezeken az ember vagy állat haladása olyan károkat okozhat a növényzetre vonatkozóan, mely regenerálódása évtizedeket vehet igénybe, ha egyáltalán helyreáll. Több helyen láthatók nagy kiterjedésben vaddisznótúrások, frissek és akár több évesek is. Ez utóbbiakon megfigyelhető a természetes növényzet helyreállásának mértéke, de nem mutat biztató kilátásokat.
A terület kitettsége miatt a szél- és a vízerózió is a veszélyeztető tényezők közé sorolható, ez utóbbi a csapadékvízgyülekezési modellről leolvasható. Bár önmagában az élőhely kialakulásának építőelemeit jelentenék, azonban a klímaváltozás következtében szélsőségessé váló meteorológiai események az antropogén hatásokkal együttesen degradáló tényezőként vannak jelen.
Javaslatok
A kimutatott degradáció mértéke egyértelmű bizonyíték arra, hogy a turizmus rövid időn belül, pár év leforgása alatt is jelentős negatív hatást gyakorol az élővilágra. Az antropogén hatások enyhítésére javasolható a fokozottan védett terület körül futó kerítés felújítása. Az illegális turizmus megállítására a bejárati kapu mellett célravezető lenne elhelyezni figyelemfelhívó, a kirándulók jogait és kötelezettségeit egyértelműen és röviden leíró, szembetűnő táblákat. Érdemes lehet továbbá a Linum dolomiticum populációkat egyesével is elkeríteni, tág pufferzónával együtt, mely mind az ember, mind az állat okozta degradáció mértékét csökkentheti, mivel turista ösvények és vadcsapások egyaránt detektálhatók bennük.
A környező települések lakosságának széles körű tájékoztatása, iskolai szórólapok terjesztése, előadások tartása segítheti a kialakult helyzet javítását. A Kis-Szénás értékeit, az ember által okozható károkat, a kirándulások természetre való negatív kihatásait bemutató előadások szervezésével, ezeket rövid címszavakban ismertető, színes, ábrákkal gazdagított szórólapok terjesztésével a környezeti nevelés elősegíthető. Ennek megvalósításának hatékony helyszínei lehetnek például az iskolák, ahol célzottan minden osztályban, tananyaghoz kapcsolva kaphatnák meg a gyerekek az ismeretterjesztő kiadványokat– ezáltal a szülőkhöz is eljuttatva az információkat –, továbbá a települési közösségi központok. Önkormányzati újságokban és helyi közösségi médiában ismertetve ezeket, a felnőtt korosztály szemléletformálása is lehetséges, mely költséghatékonyabb és akár hatékonyabb eszközt is jelenthet, mint fizikai akadályok felállítása (kerítés, őrszolgálat). A Kis-Szénást és kutatását bemutató animációs, illetve természetfilm készítésével is igyekszünk a tájékoztatáshoz, a fent vázolt célokhoz hozzájárulni.
Résztvevők
Arday András
Burai Csaba
Dr. Bakó Gábor
Dr. Demény Krisztina
Dr. Dobolyi Konstantin
Dr. Kézdy Pál
Molnár Zsolt
Pácsonyi Diána
Szinger Szabolcs
Köszönetünket fejezzük ki a vizsgálatok valamennyi résztvevőjének!
Irodalomjegyzék
14/2000. (VI. 26.) KöM rendelet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén lévő egyes védett természeti területek erdőrezervátummá nyilvánításáról Megtekintés dátuma: 2022. 11. 03., forrás:<https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0000014.KOM>
A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja: <https://termeszetvedelem.hu/europa-diploma/>megtekintés dátuma: 2022. 10. 20.
Bakó G. (2010): Multispektrális felvételek alapján készülő tematikus térképek minősége, a terepi felbontás és a képminőség függvényében. Tájökológiai Lapok, 8(3), pp. 507-522.
Bakó G. (2013): Nagysebességű repülőgépes távérzékelés és hozzá kapcsolódó adatfeldolgozási módszerek, In: Lóki J. (Szerk.): Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában IV. - Térinformatikai konferencia és szakkiállítás kiadványa, Debrecen, pp. 59-66.
Bakó, G., Molnár,Zs., Bakk, L., Horváth, F., Fehér, L., Ábrám, Ö., Morvai, E., Biro, C., Pápay, G., Fűrész, A., Penksza, K., Pácsonyi, D., Demény, K., Juhász, E., Dékány, D., Csernyava, L., Illés, G., Molnár, A. (2021): Toward a HighSpatialResolutionAerial Monitoring Network forNatureConservation—HowCanRemoteSensingHelpProtectNaturalAreas? - Sustainability 2021, 13, 8807. https://doi.org/10.3390/su13168807
Bakó, G., Molnár,Zs., Szilágyi,Zs., Biró, C., Morvai, E., Ábrám, Ö., Molnár, A. (2020): Accurate Non-DisturbancePopulationSurveyMethod of NestingColonies in theReedbedwithGeoreferencedAerialImagery. Sensors, 20(9), 2601.; https://doi.org/10.3390/s20092601
Bakó, G., Tolnai, M., Takács, Á. (2014): Introduction and Testing of a Monitoring and Colony-MappingMethodforWaterbirdPopulationsThatUsesHigh-Speed and Ultra-DetailedAerialRemoteSensing, Sensors 14 (7), 12828-12846.; https://doi.org/10.3390/s140712828
Baráth N., Penksza K. (2012): A szénások Európa Diplomás terület tájváltozásának és természeti állapotának vizsgálata, különös tekintettel a gyepekre. Tájökológiai Lapok, 10(2), 361-370.
Belényesi M., Burai P., Czimber K., Király G., Kristóf D. (szerk.) Tanács E. (2013): Távérzékelési adatok és módszerek erdőtérképezési célú felhasználása, An Augur Kft, Budapest
Bengtsson, J., Bullock, J. M., Egoh, B., Everson, C., Everson, T., O'Connor, T., O'Farrell, P., Smith, H.,Lindborg, R. (2019): Grasslands—more importantforecosystemservicesthanyoumightthink. Ecosphere, 10(2), e02582.
Borbás V. (1987): Bemutatja a Linum dolomiticum-ot. – Természettudományi Közlemények 34: 208-209.
Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (Szerk.) (2011): Magyarország élőhelyei; Vegetációtípusok leírása és határozója - ÁNÉR 2011, MTA ÖBKI, Vácrátót. pp. 145-149, 156-161, 298-307.
Cortés, H., Moltzan, B. (editors) (2017): National Reports of Forest Insect and DiseaseConditions in the United States 2017
Council of Europe: <https://www.coe.int/en/web/bern-convention/european-diploma-for-protected-areas>megtekintés dátuma: 2022. 09. 30.
Council of Europe:<https://www.coe.int/en/web/bern-convention/-/szenas-hills-protected-area>megtekintés dátuma: 2022. 09. 30.
Danszky I. (szerk.) (1969): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási, erdőtelepítési irányelvei és eljárásai. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. pp. 557
Dash, J. P., Watt, M. S., Pearse, G. D., Heaphy, M., Dungey, H. S. (2017): Assessingveryhighresolution UAV imageryfor monitoring foresthealthduring a simulateddiseaseoutbreak, ISPRS Journal of Photogrammetry and RemoteSensing, Volume 131, September 2017, pp. 1-14.
Demény K. (2018): A tájváltozás természetvédelmi szempontú vizsgálata a Gödöllői-dombság területén. Doktori (PhD) értekezés tézisei. Környezettudományi Doktori Iskola, Szent István Egyetem, Gödöllő.
Dobolyi K. (2008): A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása. In: Dobolyi K., Kézdy P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Szénás-hegycsoporton. Rosalia 4. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest. pp. 61-78.
Dobolyi K., Kézdy P. (szerk.) (2008): Természetvédelem és kutatás a Szénás-hegycsoporton. Tanulmánygyűjtemény. (NatureConservation and researches ont he Szénás Hills.) Rosalia 4. Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 431 pp. ISBN 978 963 88013 0 2
Dobolyi K., Kézdy P., Kun A., Szabó F. (2008): A Szénás-hegycsoport edényes flórája. In: Dobolyi K., Kézdy P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Szénás-hegycsoporton. Rosalia 4. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest. pp. 169-232.
Dobolyi K., Türke I. (2008): A Szénás-hegycsoport tájtörténete. In: Dobolyi K., Kézdy P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Szénás-hegycsoporton. Rosalia 4. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest. pp. 45-60.
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (2019): Jelentés a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2018. évi szakmai tevékenységéről. Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest.
Friedman, D. (2004): Waste Management Series, IV.1 - The changingface of environmental monitoring,Elsevier, Volume 4, 2004, pp. 453-464, https://doi.org/10.1016/S0713-2743(04)80017-5
Garami L. (1997): Zöld utakon: védett természeti értékeink útikalauza. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 28-31.
Greszl F. (1962): Groß-KowatscherHeimatbuch: Geschichte und Schicksaleinerungarn-deutschenGemeinde. ErzbischöflichesOrdinatFreiburg. Magyar fordítás: Egy magyarországi németajkú község története és sorsa. Nagykovácsi.
Gwynne, M. (1982): The Global Environment Monitoring System (GEMS) of UNEP. EnvironmentalConservation, 9(1), pp. 35-41.; doi:10.1017/S0376892900019469
Horánszky A. (1996): Növénytársulástani, erdőgazdálkodási és természetvédelmi kérdések a Kis- és Nagy-Szénáson. Természetvédelmi Közlemények, 3-4.
Horváth F., Bajomi B. (szerk.) (2016): Erdőrezervátumok a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén. Cincér különszám. p. 13.
http1: Nagyfelbontási Repülőgépes Monitoring Hálózat honlapja: <https://www.interspect.hu/NRMH.html> megtekintés dátuma: 2022. 12. 02.
http2: Duna-Ipoly Nemzeti Parkhonlapja: <https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/budai-tajvedelmi-korzet/budai-tajvedelmi-korzet>megtekintés dátuma: 2022.10.15.
http3: Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapja: <https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/europa-diplomas-teruletek/szenasok-europa-diplomas-terulet>megtekintés dátuma:: 2022.10.20.
http4: Erődrezervátum Program honlapja: <https://erdorezervatum.hu/Kis-Szenas>megtekintés dátuma: 2022. 10. 31.
Inoue, T., Nagai, S., Yamashita, S., Fadaei, H. , Ishii, R., Okabe, K., Taki, H., Honda, Y., Kajiwara, K., Suzuki, R. (2014): Unmanned Aerial Survey of Fallen Trees in a Deciduous Broadleaved Forest in Eastern Japan, https://doi.org/10.1371/journal.pone.0109881
Karlné Menráth R. (2011): Világritkaságok otthona. A Szénás-hegcsoport. TermészetBÚVÁR 1 (65). 18-19.
Kézdy P. (2008): Természetvédelmi kezelés a Szénás-hegycsoport Európa Diplomás Területen. In: Dobolyi K., Kézdy P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Szénás-hegycsoporton. Rosalia 4. Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 11-28.
Király G. (2006): Nyugat-magyarországi peremvidék. In: Fekete G., Varga Z. (szerk.): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. 339-368.
Klinghammer I. (2012): A Kárpát-medence térképezése-a magyar térképészet története. Polgári Szemle 8. évfolyam 3-6. szám. pp. 182-201.
Koch, B.(2015): Remotesensingsupportingnationalforestassessments, Department of RemoteSensing and LandscapeInformation Systems, Faculty of Forest and EnvironmentalSciences, Albert-Ludwigs University of Freiburg, pp. 81-82. in Knowledgereferencefornationalforestassessments, Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome
Marczin Ö. (2003): Feketefenyő letermelés utáni élőhely-regeneráció vizsgálata dolomiton. Szakdolgozat, Pannon Egyetem, Keszthely
Murariu, G.,Hahuie, V.,Murariu, A.,Georgescu, L.,Iticescu, C.,Calin, M.,Preda, C.,Buruiana, D.,Carp, G.B. (2017): Forest monitoring methodusingcombinations of satellite and UAV aerial images. Casestudy - Bălăbăneştiforest. International Journal of Conservation Science. 8. 703-714.
Nagai, M., Witayangkurn, A., Honda, K., Shibasaki, R. (2012): UAV-BasedSensor Web Monitoring System, International Journal of Navigation and Observation, Volume 2012, Article ID 858792, 7 pages doi:10.1155/2012/858792
Németh F., Seregélyes T. (1989): Természetvédelmi információs rendszer: Adatlap kitöltési útmutató. Kézirat, Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest. 46.
Pribéli L. (2022): Az erdők mellett a gyepek is értékesek: Becsüljük meg őket! Greendex. Forrás:<https://greendex.hu/az-erdok-mellett-a-gyepek-is-ertekesek-becsuljuk-meg-a-oket/>
Tamás J. (2001). A feketefenyvesek telepítése Magyarországon, különös tekintettel a dolomitkopárokra. Természetvédelmi Közlemények, 9, 75-85.
Tóth J. (2021): A csodával határos – Bepillantás a Szénások szentélyébe. Turista Magazin. Forrás: <https://www.turistamagazin.hu/hir/a-csodaval-hataros-bepillantas-a-szenasok-szentelyebe>
Virág P. (2008): A Kis-Szénás Erdőrezervátum vegetációtérképe. Diplomamunka, ELTE, Budapest
Zhu, Z., Qui, S., Ye, S. (2022): Remotesensing of landchange: A multifaceted perspective. RemoteSensing of Environment 282(3):113266, DOI: 10.1016/j.rse.2022.113266
Zólyomi B. (1942): A középdunai flóraválasztó és a dolomitjelenség, Bot Közlem. 39: pp. 209-231.
A mintaterület légifelvételei, ortofotója és kiértékelt adatbázisai oktatási, kutatási célokra szabadon felhasználhatók. Minden felhasználás, publikálás, illetve az állományok segítségével létrehozott termékek publikálásakor közölni kell, hogy "az Interspect Kft. HRAMN adatbázisának és/vagy távérzékelt állományainak felhasználásával készült”, illetve az adatbázis utolsó "Originator" mezőiben található résztvevőket is jelezni kell.
A fájlok hozzáféréséhez, illetve a terület vizsgálatában való részvételre az oldal alján található elérhetőségeken lehet jelentkezni.
A felmérés során készülő formátumok
Az állományok üzleti célú felhasználása során díj illeti meg az adott termék előállításában résztvevő valamennyi szereplőt.
Vektorgrafikus felület alapú téradatbázisok alapsémája
Vetület: EPSG:23700 - HD72 / EOV
Karakter kódolás: UTF-8
Mezők:
Azonosító (Integer64; 10) Folt sorszáma
LC (Integer64; 10) Felszínborítás kód (A kódok listája itt érhető el)
Domináns fajok (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Dom. Védett (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok közül a védett fajok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Dom. Inváziós (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok közül az inváziósok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Dom. Lat. (String; 254) A foltban megtalálható domináns faj/fajok latin nevei, esszővel elválasztva
Kor (String; 254) A foltban megtalálható állományalkotó faj becsült kora, amennyiben homgén az állomány
Kísérőfajok (String; 254) A foltban megtalálható kísérő faj/fajok magyar nevei, esszővel elválasztva
Őshonos kísérőfajok (String; 254) A foltban megtalálható kísérőfaj/fajok közül a védett fajok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Inváziós kísérőfajok (String; 254) A foltban megtalálható kísérőfaj/fajok közül az inváziósok magyar nevei, vesszővel elválasztva
Ac. Sp. Lat (String; 254) A foltban megtalálható kísérőfaj/fajok latin nevei, vesszővel elválasztva
Élőhely (String; 254) ÁNÉR besorolás
Potenciális vegetáció (String; 254) Az antropogén hatás nélküli ilyen növényzet valószínűsíthető a folt helyén.
Inv.észlelés (String; 254) Özönnövény jelenléte I: Igen NULL: nem
Természetesség (Integer64; 10) (Takács és Molnár 2007 alapján)
Tájhasználat (String; 254) Az adott felszín funkcionalitása (felszínhasználati kategória).
Degradáció oka (String; 254) Degradáció, kockázati tényezők, veszélyforrások
Talajtípus (String; 254) Genetikai talajtípus besorolás
Becsült talajmélység (String; 254) A termőréteg átlagos mélysége a foltban
Fizikai féleség (String; 254) (Törmelék; Durva homok;Homok; Homokos vályog; Vályog; Agyagos vályog; Agyag; Agyagos homok; Homokos agyag; Nehéz agyag; Kotu, tőzeg besorolások)
Fatermő képesség: Az egyes termőhely típus változatokhoz tartozó növekedés, hármas rangsorolással: Gyenge, Közepes, Jó
Megjegyzés (String; 254) Bármilyen megfigyelés, például holtfa jelenléte a foltban, kezelések, stb.
Terület (String; 10) (Automatikusan számoljuk)
Originator (String; 254) A folt adatainak feltöltésében résztvevő személyek listája.
Természetesség:
0 – Burkolattal borított felszínek
1 – Teljesen leromlott / a regeneráció elején járó állapot
Kizárólag „gyomok” és jellegtelen fajok uralkodnak, semmiféle természetesebb növényzeti típus sem ismerhető fel, azaz a természetközeli és féltermészetes kategóriáknál ilyen nincs.
2 – Erősen leromlott / gyengén regenerálódott állapot
A fajkészlet jellegtelen, a zavarástűrők, „gyomok”, özöngyomok uralkodnak, a növényzet szerkezete szétesett vagy fejletlen (monodomináns, egykorú foltok, kevés faj él együtt), a növényzet gyakran fragmentált, a termőhely általában leromlott, természetesebb élőhelyet nemigen lehetne megnevezni. Ha felismerhető az eredeti élőhely, állapota akkor is „igen rossz”, többnyire nagy az adventív fajok borítása;
3 – Közepesen leromlott / közepesen regenerálódott állapot
A természetes fajok uralkodnak, de színező elemek alig vannak, máskor több színező elem mellett sok a zavarástűrő faj, sőt, a „gyomok” is gyakoriak lehetnek, a termőhely gyakran közepesen leromlott, a növényzet szerkezete nem jó (homogén, egykorú vagy természetellenesen foltos) / máskor jobb a szerkezet, de akkor a fajkészlet jellegtelen; szinte mindig meg lehet nevezni egy természetesebb élőhelyet, de az állapota "nem jó".
4 – „Jónak nevezett”, „természetközeli” / „jól” regenerálódott állapot
A növényzet szerkezete jó és / vagy a természetes fajok uralkodnak, sok a színező elem is, viszont többnyire kevés a zavarástűrő faj; nem ritkán 3-as és 5-ös vegetációs jellemzők kombinálódnak: I. fajokban szegényesebb, esetleg gyomosabb is, de igen jó szerkezetű folt, II. fajokban igen gazdag, de nem jó szerkezettel, III. idős erdőállomány, de fajhiányos vagy nem jó szerkezetű, IV. az egyik vegetációs szint lényegesen jobb állapotú, mint a másik szint (ez a legszélesebb természetességi kategória).
5 – Természetes állapot
Specialista, kísérő és termőhely jelző fajokban a vegetációtípushoz képest gazdag, jó szerkezetű, szentély értékű terület, az adott élőhely országosan (regionálisan) legjobb 10-50-100 állományának egyike, gyomok és inváziós fajok nincsenek, vagy alig vannak, a termőhely természetes állapotú (Takács és Molnár 2007 alapján).