Get Adobe Flash player
Címlap Fotogrammetria és kiértékelés Tematikus kiértékelés

 

Légifelvételek kiértékelése, tematikus térképek
 
A települési szintű környezetvédelem és a természetvédelem szervezéséhez és ellenőrzéséhez nagy mennyiségű, (a terepen általában nehezen beszerezhető) térbeli adatra van szükség. Ezeknek az állományoknak, a változások nyomon követhetősége érdekében naprakésznek és reprodukálhatónak (archiválhatónak) kell lenniük. A légifotó-térképek számtalan szempont szerint kiértékelhetőek, hiszen a légifelvétel nem generalizál, mint a topográfiai és egyéb igazgatási térképek, minden objektum megjelenik rajta, amit a képminőség és a feloldóképesség megenged. Éppen ezért a felmérés tervezésekor kell megválasztani, hogy milyen szempontok szerint és milyen részletességgel szeretnénk feldolgozni a képanyagot. Ennek kell meghatároznia a felvételi paraméterek beállítását. Az adott feladat határozza meg, hogy milyen térbeli  felbontású és spektrumú ortofotó-térképet igényel a felhasználó.
A térbeli vizsgálatok legszemléletesebb eredménye a tematikus térkép. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány példát az elemzési lehetőségekre.
 
 
A légifelvétel-térképek alkalmazási területei
 
-         Településrendezés
-         Térképészet
-         Árvízvédelem
-         Műtárgyak ellenőrzése
-         Jégkár megelőzése
-         Belvízvédelem
-         Talajtérképezés
-         Erózióbecslés
-         Vegetációtérképezés
-         Erdőgazdálkodás
-         Egyedszámlálás (vadgazdálkodás, természetvédelem)
-         Tanösvények, nemzeti parkok
-         Beruházások nyomon követése
-        Modellek inputjai
-         Marketing célok
 
Anagyfelbontású fotótérképek irányítási, városrendezési, közigazgatási célokra történő felhasználásána Magyarországon már az 1920-as években megkezdődött. Az ortofotó-mozaikokat klasszikus formában, térképként használják éppúgy az önkormányzatok, cégek és nemzeti parkok, mint magánszemélyek, az igazságszolgáltatás vagy egyéb szervezetek. Településrendezési tervek, viták dőlnek el felettük, természetvédelmi területek felszínborítás változásait hasonlítják össze évről évre általuk, térben rögzítik az élőhelyek, a vegetáció pillanatnyi állapotát. Tanösvények, kiránduló utak tábláin is találkozhatunk fotótérképekkel. Ezek látványosan mutatják be utunkat, más perspektívából jelenítik meg a területet, átláthatóbbá teszik a bejárt útvonalat.
Ezért sokan nem is sejtik, hogy a légifelvétel-térképek legtöbbször tudományos, műszaki, felmérési vagy tervezési célból készülnek, például árvizek, vízállás, elöntések, jégtorlaszok, erózió, a növényzet állapotának, műtárgyak felmérésére, felszínborítás, élőhely lehatárolás, környezetvédelmi jelenségek, településfejlesztési lehetőségek, építészeti, ökológiai, botanikai, régészeti területek, útviszonyok, stb. vizsgálatára. Különböző léptékű jelenségek feltárását, egymásra hatását, a változások nyomon követését, kockázatos események bekövetkezési lehetőségeinek vizsgálatát, tervezési változatok elbírálását teszik lehetővé. Gyors intézkedések előkészítésében pontos helyzetmegítélést tesznek lehetővé. Gyorsan szolgáltatnak átfogó, térbeli információkat, gyakran jóval olcsóbbak a földi méréseknél.
Repülés során nagy területről szerezhetünk információkat, a földön nehezen megközelíthető helyekről épp olyan gyorsan, mint a lakott területekről. Nem igényel hosszadalmas terepi munkálatokat nagy létszámú szakértőcsoportoktól.
 
Településrendezés
image020.jpg
Illegális beépítések leválogatása városi térinformatikai rendszerben
 
Lakott területen légifelvétel-térkép segítségével kiszűrhetőek az engedély nélkül épített és a kataszteri rendszerből hiányzó objektumok, elkülöníthetőek a burkolt, lefedett területek, detektálható a fakitermelés, kimutatható a zöldfelületek aránya. Becsülni tudjuk a talajba jutó, elpárolgó, és elvezetett csapadék arányát, kiütköznek a csapadékvíz elvezetési problémák. Néhol a szennyvízhálózat hibáira utaló jelek is egyértelműek. A földhivatali nyilvántartási térképek az esetek túlnyomó részében több évvel korábbi, de még naprakész feldolgozás esetén is csak – a valóságtól gyakran lényegesen eltérő – jogi állapotot reprezentálnak. Az idő múlásával egyre költségesebb lesz az alaptérképek aktualizálása. A település valós épületállományát, az abban történt változásokat, a telkek beépítettségét, a jogi állapottól való eltéréseket légifelvételek alapján, egzakt módon és gazdaságosan lehet meghatározni.
 
A település területről készített nagyfelbontású ortofotó-mozaik segítségével a nyilvántartás és a tényleges beépítettség állapot közötti eltérések meghatározhatók. A nyilvántartási térképek szabatos ortofotók alapján a valós állapotnak megfelelően korrigálhatók. Az így felújított térképek már egy hatékony települési információs rendszer alapját képezhetik. A tapasztalt eltéréseket a légifelvételek a későbbiekben is hitelt érdemlően dokumentálják. Településszerkezet időbeli változásait szemléltető minta állomány itt érhető el.
 
 
 
Felszínborítási térképek
 
image022.jpg
A Szigetköz felszínborítási térképének szelvénye (ARGOS, Licskó - Bakó)
 
A nagy területre kiterjedő területhasználati (tulajdon és területgazdálkodási viszonyokat rögzítő), felszínborítási (a felszínt borító természetes és mesterséges objektumokat, növényzetet rögzítő) adatok megszerzésének egyetlen hatékony módszere a távérzékelés (Licskó 1999). A naprakész felszínborítási adatbázis felállítása egész Európában fontos követelmény (Büttner 2004).
Egy tájegység, egy nagy kiterjedésű terület felszínborítás állapotának rögzítése optimálisan megoldható színes infravörös és valósszínes szimultán felvételezéssel, legalább 30 cm terepi felbontásban. Ezért a valósszínes / közeli infravörös ortofotó-térképek a legalapvetőbb elemei a rendszeres tájelemző és monitoring légifényképezésnek. Az ilyen multispektrális felvételek elemzésével következtethetünk a növényzet, a talaj állapotára, a különböző felszínborítási területek nagyságára, tájban való eloszlására, a biodiverzitásra, a területhasználatra, a talaj felületi rétegének víztartalmára, a invazív növények jelenlétére és területfoglalására, a tápanyag-ellátottságra, azonosíthatóak az illegális szemétlerakók, az átnedvesedett, belvizes talajfoltok, a túlterjeszkedő beépítések, és a fakitermelés, az engedélyezett méretet meghaladó, terjeszkedő bányatavak. Lehatárolhatóak az azonos korú erdőrészek, a mezőgazdasági szántó, legelő területek, fasorok, facsoportok, ültetvények, füves területek, rétek, bebokrosodó, környezetszennyező növények miatt rendezést igénylő részek, vízfelületek, lakott helyek, települések, kopárok, építési területek, a friss tereprendezés, folyómedrek, holtágak, tavak, műtárgyak. Az egyes felszínborítási kategóriák különböző színekkel jelennek meg a digitális tematikus térképen, attribútumai gyors statisztikai ellenőrzést tesznek lehetővé. Az ily módon készült állományok évről évre, de legalábbis meghatározott időközönként összevethetőek, a változások kiütköznek, mind automatizált digitális osztályozás, mind összehasonlító interpretáció során. Az állapotrögzítési célú légifelvételezésekkel viszonylag kis költség-ráfordítással olyan területi adatbázis, archívum hozható létre, amelyről a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ésszerűvé, hatásossá teszi a természetvédelmi és területrendezési beavatkozások tervezését és végrehajtását. Segít a folyamatok megértésében, céltudatosan befolyásolhatók a környezetünkben lezajló változások, nyomon követhetőek a beavatkozások következményei.
 
 
 
 
 
image025.jpg
 
Földhasználati felmérés, termesztett növények feltérképezése, parlagföldek feltérképezése, az adottságok kihasználtságának felmérése (ökopotenciál kihasználtsága), belvizek, gyomosság feltérképezése, növényállapot felmérés, fenológiai fázisok részletes kimutatása, növényfejlődés-vizsgálat, terméshozam előrejelzés, vízellátottság, öntözések hatásainak kimutatása, növényi kártevők, növénybetegségek kimutatása, a fertőzött foltok lehatárolása, az agrotechnikai műveletek minőségének ellenőrzése,  hiányosságának kimutatása, elemi károk okozta veszteségek felmérése, szennyezések, talajerózió lehatárolása. Talán a legfontosabb lehetőség a növény védőszerek és tápanyagok precízen megtervezett kijuttatásában rejlik, a felesleg megtakarítása, a talaj terhelésének elkerülése miatt.
 
 
 
 
 Illegális hulladéklerakók felderítése
 
image027.jpg
 
Az illegális hulladéklerakók, depóniák térbeli detektálására is lehetőséget adnak a nagyfelbontású légifelvételek. A lerakók engedélyeztetése, kiterjedésük térinformatikai rendszerben történő ellenőrzése az ortofotók segítségével megoldható.
 
 
Bányák, bányatavak terjeszkedésének ellenőrzése 
 
 
image029.jpg
 
A külszíni fejtés és a bányatavak engedélyeztetése, pontos ellenőrzése szinte elképzelhetetlen távérzékelés nélkül. Az aktuális állapot összehasonlítása az engedély mellékletekben szereplő térképpel légifotó-térképek alapján gyorsan és könnyen elvégezhető. A bányatavak engedélyezett mértéken belüli növelésének ellenőrzése így időről - időre megoldható.
 
 
 
 
 
Vegyi szennyezések jeleinek  detektálása
 
Az ortofotó-térkép jól alkalmazható kárelhárításnál, szennyezések lehatárolására, gyors dokumentálására. A változások szabályos időközönként történő összehasonlító légifényképezéssel nyomon követhetőek. Például felszínborítási állapot változásai, növényzet állapota, faji, korbeli összetétele, szennyeződés térhódítása, visszaszorulása, épített objektumok terjeszkedése, rongálódása, stb. Szennyező anyagokat felderíteni nagy területen és gyorsan, repülőgépről lehetséges, a szennyezés és a körülmények milyenségétől függően. Ilyenkor környezetidegen foltokat és jelenségeket keresünk: például mezőgazdasági területen berothadt vízfoltot, algás pocsolyát, kiégett, degradálódott növényzetet, talajfoltot, az elcsurgó csapadékvíz mentén elszíneződő foltokat.
 
 
 
A repülőgép előnyeit nagyon korán felismerték Magyarországon az árvízvédelem területén is. Már az 1940-es években kezdetét vette az első légi árvíztérképezési program. A ritkán előálló vészhelyzeteket érdemes függőleges tengelyű felvételeken, fotótérképként megörökíteni, mert így a gyakorlatban vizsgálhatjuk a műtárgyak és védelmi létesítmények hatékonyságát, műszaki jelentőségét és azt, hogy hol kell megerősíteni, vagy újonnan létesíteni mentő fontosságú létesítményeket. Felvételsorozatokkal követhetjük nyomon a víz szétterjedését, visszavonulását az idő függvényében. Töltésszakadás esetén légi megfigyeléssel gyorsan meghatározható a veszélyeztetett terület, koordinálhatók a mentési munkálatok.
 
 
image031.jpg
A Felső-Tiszai árvíz idősoros térképezése középformátumú légifelvételek alapján 2001-ben (Licskó Béla engedélyével)
 
 
 
Árvízmentes időszakban a töltések, rézsűk, zsilipek ellenőrzésére, valamint a meder vizsgálatára készítünk légifotó-térképeket. Rendkívül lényeges a jégtörő erdősáv meglétének, egészségi állapotának vizsgálata. A töltések mellett előírás szerint szabadon hagyott felvonulási sáv is kiemelt fontosságú. A műtárgyak gyorsellenőrzésére sztereo fényképezés javasolt. A szivárgások a színes-infravörös kompoziton könnyebben észlelhetők mint az egyszerű ERB csatornákon. A hullámterek hasznosításának dokumentálását normál színes felvételmontázsokkal végezhetjük. Az évszakok változásával más és más átfolyások jelenhetnek meg, a talaj kétfázisú foltjai térben változhatnak, a vízállás  térképi pontossággal dokumentálható. A műtárgyak körüli áramlás is más és más képet mutat a különböző vízállásoknál. Légi felméréssel időről időre ellenőrizhető a műtárgyak állapota, az áteresztés mértéke, észlelhető, ha esetleg visszaduzzasztanak, ellenőrizhető a csatornák, rézsűk tisztasága, a töltések állapota, fény derülhet a szivárgásokra, műtárgy alatti kimosódásokra, iszaplerakódásokra, hordalékfogók mögötti túlzott feltöltődésre, de sokkal kisebb léptékű rendellenességekre is.Például felszíni vízkivételre utal a műtárgy vagy álcázott szivattyú körül összegyűlő uszadék.
Megfigyelhető, hogy a parton folyó tevékenység veszélyezteti-e az árvízvédelmi biztonságot és a természetet. A halastavak felmérése is gazdaságosan megoldható légifényképezés útján. Légi fényképen elkülöníthető a száraz, időnként vízjárta, a vizenyős és a vízzel borított terület.
 
 
 
Jégviszonyok felderítésénél a vízfolyások jégborítottságára, a szállított jégmennyiségre, megálló parti jégre, a jég beállására, a jégtakaró folytonosságára, felszakadására, megcsúszására, egymásra tolódására, a jégtorlaszok kialakulására vagyunk kíváncsiak. A torlasz mozgását követjük figyelemmel, veszélyhelyzeteket, operatív beavatkozások szükségességét derítjük föl. A téli időszak esetleges rossz látási viszonyaihoz kell igazítani a megfigyelést. Az emberi szem számára átlagosan megkülönböztethető az a tárgy, amit legalább egy percnél nagyobb szögben lát. Így 1 km távolságból egy 30 cm-es jégtábla már jól észlelhető. A plasztikus látás határa átlagosan 400 m, ezért a feltorlódott jég szabad szemmel történő észleléshez ennél alacsonyabban kell repülni. Azt is megállapították, hogy a szem a 0,1 sec időtartamnál rövidebb ideig látott képeket összefüggő mozgásként érzékeli, így 140 km/h esetén legalább 150 m távolságra kell lenni a megfigyelendő tárgyaktól, hogy azok ne folyjanak össze. Minimum a folyó szélességével kell nagyjából egyenlőnek lennie a repülési magasságnak ahhoz, hogy a folyó rendszerére általános megfigyelés legyen lehetséges (Marek 1982). A vízuális megfigyelés mellett szintén bevált a képrögzítéses módszer. A folyamszakaszok lefényképezése után a felvételekről nem csak kiértékelhető a jégállapot, de dokumentálható is.
 
 
 
 
belv.jpg
 
 
Belvízrendezés részletes megtervezéséhez és elvégzéséhez pontos belvíztérképek szükségesek. A belvíztérkép az egyik legjobb példa arra, amikor kizárólag légifelvétel alapján dolgozhatunk. A terület megközelítése, a belvízfoltok lehatárolása terepi bejárás során nem elvégezhető. A leghatékonyabb megoldás a légifényképezés, mert fentről a vízkár, a túlnedvesedett területek, kétfázisú talajok és vízfoltok rendkívül jól lehatárolhatóak, elkülöníthetőek. A haszonnövények borította talajon is látható a víz jelenléte, akkor is, ha a földről ez nem megállapítható. A talaj szerkezetét javító beavatkozásokat a belvízmentes időszakban kell elvégezni, és ilyenkor csak a korábban (még a víz jelenlétekor) elkészíztett belvíztérkép az irányadó a beavatkozási területek kijelölésében.
 
 
A vízfolyások medre folyamatosan változik. A térképek régebbi állapotot rögzítenek. Folyószabályozási feladatok tervezéséhez naprakész alaptérképet légifelvételezéssel készíthetünk. A mederváltozások ismételt légifelvételezéssel ismerhetőek meg. Érdemes mind kisvíz, mind középvíz és árvíz idején felvételeket készíteni. A mederben kialakult zátonyok kisvíz idején jobban látszanak, nagyobb vízállásnál pedig áramlásbefolyásoló hatásuk szemlélhető. A felkavart iszap elmozdulása, a sodorvonal, a meánderezés, a keresztirányú csavaráramlás, a beömlő vizek hordalék elkeveredése. mind megfigyelhetőek. Ez lényeges a folyószabályozás vagy a vizi közlekedés szabályozása szempontjából. Egyúttal part környezetének, létesítményeinek légi felmérése is megoldható. 
 
 
 
 
Közeli infravörös légifotó-térkép interpretációjával készített belvíztérkép  (Licskó Béla – ARGOS)
 
Tószabályozásnál a kora tavaszi felvételezés során mélyebbre belátunk a felszín alá, még nem szaporodtak el az algák. Kisebb vízmélység esetén a fenék domborzata, az iszap is megfigyelhető. Későbbi hónapokban az eutrofizáció mértéke is becsülhetővé válik. A növényi élet vizsgálatát nyár végén célszerű elvégezni. A növényfajták megkülönböztetése 800 méteres repülési magasság alatt válik lehetővé, a domborzati, áramlási jelenségek nagy léptékben magasabbról is szemlélhetők, de lehetőség nyílik az alacsony, pontos térképezésre. 
 
 
 
1_x11.jpg 
A szennyvíztisztítók megfelelő üzemeltetésének jelei és hibái szembetűnőek, így ezek a telepek is jól ellenőrizhetőek légifelvételek elemzésével. Látszik, hogy hány berendezés működik éppen és a tisztítás hatásfoka is érzékelhető az elő és utóülepítők színkülönbségén. A telepen belüli nedves foltok a csapadékelvezetés hibáira, üzemi törésekre, szennyeződésekre, esetleges átfolyásokra utalnak.
Jól működő szennyvíztisztító érkező és távozó vizei színben nagyon eltérnek. Túlterhelt telepnél alig érzékelhető különbség, a tisztítás hatásfoka elégtelen.
 
Nagyon jól vizsgálhatóak az elkeveredési, áramlási jelenségek, így a tisztított szennyvíz elkeveredése is.
 
 
 
4_22.jpg
Áramlástani vizsgálatoknál különböző spektrumú felvételekkel javíthatjuk a pontosságot, a helyszíni mérőeszközök és a pontszerű mintavételezés térbeli kiterjesztését jelentheti az azonos időszakban végzett légi felmérés. Amennyiben a légifelvételekre vetítjük a mért értékeket, azok a felvételek osztályozásával a vizsgált felszínen interpolálhatóak.
Áramlástani elemzéseknél alkalmazható a folyók és műtárgyak vizének festése. A vízfestés során jól fényképezhető anyagot juttatnak az áramlatba, majd a felvételeken kiértékeljük az megfestett folyadék eloszlását, viselkedését. A vízügyi beruházások, mesterséges beavatkozások tervezésekor, a beavatkozás előtt célszerű ortofotó-térképet készíteni. Így jól megfigyelhetőek az elkészült műtárgy környezetében végbemenő változások. Ellenőrizhetjük az építmény és környezetének kölcsönhatásait.
 
 
 
image040.jpgMikor távérzékelési módszerekkel vizsgáljuk a talajt, a felszínről, és a felszín közeli rétegről rögzítünk információkat, amelyek alapján a talaj típusára, állapotára és a benne lejátszódó folyamatokra következtetünk. A növényzet általában az adott fajok gyökérszintjében megtalálható anyagokra, a felszín közelében lejátszódó folyamatokra utal. A belvíz vizsgálat felfedi a talajszerkezet bizonyos hibáit (pl. eketalp betegség). A talaj nedvességtartalmának becslésére a spektrum 800 – 1100 nm-es tartománya, a termális infravörös (2000-5600 nm; 8000-1200 nm) és a mikrohullám (1-30 cm) hullámhossztartományai jól alkalmazhatóak. A közeli infravörössel kombinált színes légifelvételek esetében a hidrológiai viszonyok ellenőrizhetőek, mivel a közeli infravörös tartományban minél nagyobb a felszíni talajréteg nedvességtartalma, annál kisebb a térszín reflektanciája. A talaj felső pár centiméterének nedvességtartalma, porozitása, szerves anyag tartalma, szerkezete erősen befolyásolja a talajfelszín hőcseréjét. A felső 1-2 cm-es réteg nedvességére következtetünk a termális távérzékeléssel nyert állomány elemzésével is. A mikrohullámú kisugárzás a talaj felső 20 cm-ének víztartalmára, szemcseösszetételére utal.
Az erodált talajfoltok és a lejtőhordalék is a légifelvételek alapján jól térképezhető jelenségek közé tartoznak. A szántóföldi eróziós foltok, időszakos vízfolyások által alakított felszínek színes felvételen világosak, míg a közepesen erodált erdőtalajok esetében a felszínre kerülő vas és alumínium oxidok vöröses árnyalata árulkodó. Ilyenkor a felszíni réteg nem sok agyagot tartalmaz. A defláció felmérésében épp úgy segítségünkre lehet a fent említet eljárás. Amikor a szél a talaj fedettségétől, kötöttségétől, nedvességétől és a humusztartalmától függően okoz károkat, az a légi felvételeken általában az átlagostól eltérően világos foltokként jelentkezik. A multitemporális felvételeken a defláció folyamata, kiterjedésének változása nyomon követhető. Az elhordott talajfoltok színes, míg a homokveréssel károsított növények detektálása színes és színes infravörös felvétel kompozitokon lehetséges.
 
 
 
Talajjavítás
 
 
A beavatkozások során a távérzékelési adatok mind alaptérkép készítéséhez, mind a terepi munkához, mind pedig a talajvédelmi munkálatok ellenőrzésében nagyon jól alkalmazhatók. Érdemes rögzíteni a melioráció előtti talajállapotot és a rá következő évben vizsgálni a beavatkozás hatékonyságát. A beavatkozás után 3-4 évvel a növényzet állapotán is ellenőrizhető a művelet sikere. A drénvezetékek helye és egymáshoz viszonyított távolsága sok esetben nagyon jól meghatározható légifelvételről.
A munkálatok megtervezésénél, a beavatkozási mód megválasztásánál érdemes 1:2000 méretarányú, 20 cm terepi felbontású légifelvételeket alkalmazni. A nagyobb felbontás javítja a terepi tájékozódást.
 
 
erd1 coy.jpg
A fafajok felismerése nagyfelbontású légifelvételen már jól kivitelezhető. Vannak bizonyos faj specifikus morfológiai bélyegek, például a lombkorona szerkezete, mérete (életkortól, talajminőségtől, tápanyag ellátottságtól, kompetíció mértékétől is függ), spektrális reflektancia tulajdonságai. Az évszakok változásával különböző módszerek kínálkoznak a vegetációs foltok elkülönítésére és meghatározására. Például ősszel a különböző fajok levelei más mértékben kezdenek sárgulni, vannak fák, amelyek később vesztik el lombjukat, vannak, amelyek hosszabb ideig hullatják leveleiket, vagy esetleg más színre váltanak. Télen a fák kérgének színe, az ágszerkezet, az ágak alakja segít bennünket, míg tavasszal a virágba borult fák könnyen felismerhetőek, de legalábbis szűkíteni tudjuk a valószínűsíthető fajok számát. A vegetációtérképezési alkalmazásokról itt érhető el bővebb információ.
A beépített területek növényzete sokkal nagyobb stressz hatásnak van kitéve, mint a természetbeliek. Az ezeket a növényeket veszélyeztető tényezők felmérése összetett távérzékelési feladat. Figyelembe kell venni a házak, építmények csapadékvíz terelő, elosztó szerepét, a hőhatásokat, a szennyezéseket, a forgalmat, a tápanyag és vízhiányt, kilúgzást, elszigetelt szabad felületű talajfoltokat, stb. Ezek ismeretében a parkokat, útszéli fákat, vagy a kiemelt fontosságú növénycsoportokat céltudatosan lehet védeni lokális vízrendezéssel, elszigeteléssel vagy esetleg a kártevők elpusztításával, tápanyagok kijuttatásával. Valósszínes légifelvételek esetében a felbontás és a képek minősége (színtelítettség, kontraszt, stb.) szabja meg a vizsgálati lehetőségeinket. A fafajok meghatározása légi ortofotó-térképen a következő szempontok alapján lehetséges a terepi felbontás függvényében:
 
Terepi felbontás
Faj meghatározási alapja helyszíni munkálatok nélkül
100 – 1000 cm / pixel
A lombos és örökzöld állományok általában elkülöníthetők
  50 – 100   cm / pixel
A faji összetétel csak az elterjedési területek ismeretében közelíthető
  30 – 50     cm / pixel
A fajmeghatározást segíti, hogy az egyedek jobban elkülönülnek egymástól, méretük sokszor meghatározható.
  15 – 30     cm / pixel
A fajmeghatározást nagyban pontosítja a lombszerkezet elemzése, a levél és kéreg szín, valamint az árnyék, a terepből való kiemelkedés, azaz a magasság.
  10 – 15     cm / pixel
A lombszerkezet pontosabban vizsgálható.
    4 – 10     cm / pixel
A fajmeghatározás lehetőségei a levélállás vizsgálataival is kiegészülnek
 0,1 – 4     cm / pixel
A fajmeghatározásban már a levélmorfológia közelítése is segít
 Természetesen a légi távérzékeléssel beszerzett állományok kiértékelése terepi vizsgálatokkal párosul, így ennél jóval megbízhatóbb, és hatékonyabb vegetációtérképezési rutin alakult ki (Bakó 2010). A táblázat csupán a felbontás és felismerés összefüggéseit szemlélteti. A felbontás kiválasztását segítő útmutató itt érhető el.
 
 
Összehasolnlító tábla 2_kicsi.jpg
Egyértelműen belátható, hogy a lehetséges elemzési szempontok száma, és az elemzés pontossága nő a felbontással
 
Minél nagyobb a légifelvétel-térkép felbontása annál kevesebb lehetséges fajra vagy vegetáció folt típusra szűkíthetjük az adott folt azonosítását, a meghatározás és a lehatárolás is pontosabbá válik. A faji változatosság (pl. különböző levélméret) természetesen azt eredményezi, hogy egyes fajok könnyebben, mások nehezebben különböztethetőek meg egymástól. Ezért vegetáció térképezésére általában a nagyfelbontású (15 cm vagy annál jobb részletességű) légifelvételek alkalmasak.
 Amennyiben az érzékelést kiterjesztjük a közeli infravörös tartományra is, további segítséget kapunk a zöldtömeg becsléséhez.
 

Bakó – Eiselt – Kovács (2008): Környezeti állapotfelmérés nagyfelbontású távérzékeléssel - An environmental study by high resolution remote sensing  alapján

 

    Hivatkozások:

 

Bakó G. (2010): Multispektrális felvételek alapján készülő tematikus térképek minősége - Tájökológiai Lapok 8 (3): 1–00 (2010) 507-523 p.

Büttner Gy. (2004): Környezetállapot értékelés távérzékelés segítségével, informatikai vonatkozások. Környezetállapot értékelés Program Munkacsoport tanulmányok 2003-2004, Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest, p.7

Licskó B. (1999): Belvíztérképezés légifelvételek alapján, valamint légifelvételek néhány további térinformatikai hasznosítása - VITUKI Rt. ARGOS Távérzékelési és Filmstúdió

Marek M. (szerk) (1982): Vízgazdálkodási Intézet – Vízügyi Légifényképezési Útmutató, Budapest